KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Huysmans/Buñuel

Lovagról és papokról

Ardai Zoltán

Luis Buñuel Jean-Claude Carriere-rel írt Odalenn című forgatókönyvéből sohasem készült film.

 

Vonzóan gyanús irodalmi gyöngy- és pralinéfüzér a Szukits Könyvkiadó „Modern klasszikusok”-sorozata. Nem lenne rossz, ha továbbfűződnék, alig hihető viszont, hogy még egy-két ilyen szerencsétlen kiadványt elbírna a sorozat, mint Buñuel és Carrière papíron rekedt 1975-ös forgatókönyvének nemrég előrittyentett magyar publikációja. Ennek a könyvszörnyecskének már az alaphelyzete is nyomorúságos, itthon ugyanis nem épp könnyen hozzáférhetők a XIX. század végi francia lektűrtenyészet nagyhírű darabjai, amelyek egyike nyomán a forgatókönyv készült. E kihozatalával a Szukits mintha a következőket mondaná: „sajnáljuk, ha kellemetlen önnek, hogy a Niebelungenliedtől Hedajátig, Zamjatyinig és tovább számos patinás szövegcsemege nem kapható magyarul, így a főbb Huysmans-regények sem, de hopplá, tessék, Huysmans-fordítás helyett itt egy filmszcenárió a Là-bas nyomán, modern ez, és klasszikus, szerzője a kitűnő nevű Buñuel rendező!”

Buñuel ugyan – mint arról már a Là-bas-scriptet boncoló Ágfalvi Attila is értesített a Filmvilág 98/7-es számában, és a Bikácsy-féle Buñuel-napló is utal rá – kissé viszolygott e filmkezdeményétől, mígnem határozottan el is vetette, de a kiadó ajánlatát csak ezért, látatlanban elutasítani könnyelműség volna.

A könyvecske kinyílik. Már az előszó háromsoros címkompozíciójának cifrálkodó tipográfiája is gyorsan elmélyítheti az olvasó rosszkedvét, de ha bizalma csupán megbicsaklik a látványtól, úgy majd a szövegoldalak, a sorokból felcsapódó sűrű repesz-zápor már mindenképp riadalomba taszítja, kihíván pszichéjéből a haragot vagy a keserves zokogás ingerét. Az előszót „Carrière” írta, művészek dolgairól, valami Frederico Lorca, Luys meg mások törekvéseiről. Szó esik benne szürrealista szlogenekről is, „amelyeket még a Latin Negyed falaira is felfestettek”. Latin negyed híres hely Európában, úgyhogy az alaphangoltságunk ezzel meg is van a főszöveghez. Most akkor neki a srapnellzivatarnak: jön „első paraszt asszony”, „második paraszt asszony”, „hűbér birtok”, „kápolna folyosólya”, „vica versa” (a Vica, a vadevezős című mozibohózat sikere óta használatos játéklatin formula Hungáriában, amelyet újabb időkben sokan tréfás szándék nélkül írnak vagy mondanak így), és egyebek rogyásig. Vesszők csak ritkán moderálják a hihetetlen írásképek tobzódását. A középkori élet zamatait sejtetni hivatott mondatalakzatok („az asztal körül igen gyorsan eluralkodik egy őszinte, szívélyes hangulat”) gyakran antifunkcionálnak.

Ami a fergeteges fordítói tűzijáték mögött az eredetiből kirajzolódik: hogy a két idősíkban játszódó cselekmény középkori oldala valamely, Buñueltől szokatlan áhítattal szövetett meg (a krisztiánus komolyság és a sátánista lovagi szenvedély egységében), míg a triviális jelenkori oldal megformálása nem nélkülözi André Gide „vatikáni” regényének kifinomultan jegeces szarkazmusát. A szélhámos lelkészeket, álpapnak vélhető valódi papokat és gyilkos gyóntatóatyákat Buñuelnél mindig körüllengő aromatikus alkotói kedély a Là-bas filmrevitelekor talán zavarossá vált volna, vagy különös irányba tolódott volna. Tudjuk, Nietzschénél, elméje elborultának küszöbén a Jézus-utálat egyfajta Szentháromság-extázisba csapott át (Dionüszosz, Jézus és én összeolvadunk). Az Odalenn pedig, mármint a Huysmans/Buñuel-írásmű magyar fordítása, annyit tett hozzá hazánk buñuelológiájához, hogy képesnek bizonyult a buñueli szabadság nem egy itthoni hívének lelkéből előcsalni a dühödött paptanárt. Beismerés, béke, estharang, engesztelés.

Szukits Könyvkiadó, 2001


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/04 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2516