KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Las Vegas, végállomás

Ardai Zoltán

Soha korábban nem járt e világon, mozivásznon sem, olyan semmitmondó iszákos-figura, mint aminőt legutóbb Nicholas Cage homorított. A nagymúltú piás-szerep negatív világbajnokaként igazság szerint az Oscar-szobrocska öntőformáját kellett volna megkapnia, és nem is elsősorban Cage-nek, hanem a rendkívül üreges forgatókönyv írójának, aki azonban nem érte meg az idei gálát. Szerződéses járandóságának kézhezvétele után öngyilkos lett. Sejthetően nem az összeg alázta meg ennyire az írót, hanem az erkölcsi eredmény. Az ivást sem tudta abbahagyni, és megírnia sem sikerült magát. Ha sikerült volna, az eladandó történet az unalmas Baltimore-ba terelve is helytállt volna, sőt; hogy izgató kulisszák közé kellett vinni, kudarcot jelentett. A könyvet elfogadták, pedig szerzője látá, hogy nem jó. Cage egy valójában megíratlan alakot játszott el fennkölt beleéléssel, valami Alkoholistát, azt a fantombugrist, aki elől az igazi, az érzékenyebb iszákos a halálba menekült. Másolatembert, aki csak úgy idepattant sehonnét, hogy pusztulásba igya magát, üresen érzelgős legyen és lélekcsöpögéseit folyvást kemény szavakkal, egyéni színek nélküli macho beszédmóddal kompenzálja. Más tevékenysége nincs. Egy nemeslelkű prosti belészeret, nem a szeméért, hanem a nagy büszke semmiért, juszt is. Lüktetve dong a nagybőgő, surrog a dobgép, gyöngyözik a zongora becsülettel, Las Vegas csillog-villog hidegen, roppant szabású városképek váltják egymást hőzöngve, hogy az egészből moziféle kerekedhessék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=292


előző 1 következőúj komment

tarcy5#1 dátum: 2007-04-25 19:05Válasz
Nos,elég.Igenis jó a film,igenis jó benne Cage,és igenis jók a karakterek. Ismertem nem egy alkoholistát,talán a nagyon csúf dolgokat nem mutatták be,de ez egy film,és ennyit adtak nekünk.A N. C. jól játszott,kevés ilyen jó szerepe van,E. S. szép volt,és pont annyira más ,mint kellett.Eggyütt szomorkodtunk,eggyütt örültünk,szerettünk,és reméltünk.Át jött aminek kellett.Meg kellene nézni néhány fórumot,az embereknek tetszik!A kritikusok persze fújjognak,az állandóan sértett művész-sznob vénájuk nem enged jót írni,hisz az nem trendi,az emberek nem emlékszenek rá!!Nos,szerintem.