KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Puska és bilincs

Gáti Péter

 

A második világháború még sokáig kiapadhatatlan élményforrása lesz a műalkotásoknak. A nagy történelmi tablók helyett azonban az alkotói érdeklődés egyre inkább az egyes emberek által végigélt iszonyat árnyaltabb ábrázolása felé fordult. A háborús filmek esetében a nézőben megteremthető érzelmi azonosulás viszont nem mentheti fel a rendezőt a filmkészítés alapvető szabályainak betartása alól.

Lehet-e unalmas a háború? Ez a szokatlan kérdés mindenképpen helyén való e grúz film kapcsán. Egy hátországi falu megmaradt lakói – lehetőségeikhez mérten – maguk is részt vesznek a németek elleni harcban. A történet hőse, az öregember elesett fiáért is öli a betolakodókat. Hegyi kunyhójába befogad egy frontkatonát, aki később gyanút kelt azzal, hogy nem lő a németekre. Az öreg megbilincseli az árulót, de a hegyekből meginduló lavina őt is fogollyá teszi. A fiúról kiderül, hogy német felderítő, és hogy erről a vidékről került Németországba. A végül a kunyhót is maga alá temető hóförgeteg közös sírja lesz a közben halálos sebet kapott öregnek és a már-már megtérő árulónak.

A film legnagyobb hibája erőszakolt jelképisége. Az öregember balladai homályosságú figurája épp olyan sematikus, mint az anyanyelv szerinti hazáját megtagadó katonáé. A film első része – a felderítő megérkezéséig – legalább atmoszférateremtő képeivel tűnik ki. Motivált jellemek azonban nincsenek a filmben, a pátosszal telített hazaszeretet túlságosan is absztrakt fogalom ahhoz, hogy a cselekményív kizárólagos mozgatórugója lehessen. A fiú – dramaturgiailag – már megbilincselése előtt is „mozgásképtelen”. Belső monológgal ábrázolt lelki konfliktusa teljesen hiteltelen epizód. A konfliktushelyzet zavaróan művi úton jön létre, amikor a lavina elzárja a szereplőket a külvilágtól. A megoldás pedig elsősorban erőltetett szimbolikussága miatt olyan, mint egy tézisdrámában.

„Emlékezni kell” – hangzik el többször is a filmvásznon. Ám az emlékezés mikéntje hozza (hozhatja) létre a műalkotást – tehetjük hozzá azonnal. Ez utóbbival maradt adósunk ez a grúz film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7406