KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Cronkite-kiigazítás

Avar János

 

Walter Cronkite küszöbön álló távozásáról közöl cikket a Filmvilág 80/7. számának Ollózó rovata. Ehhez kívánok néhány megjegyzést tűzni. Bizonyos megállapítások ugyanis vitathatók. Először is: Cronkite s CBS tévéhíradó hírmondója, s nem hírmagyarázója. Aprócska hiba? Korántsem: az amerikai televíziózás nagy öregét éppen az teszi „elnöki jelentőségű” társadalmi jelenséggé, hogy ő pusztán a híreket közli, s legfeljebb hangsúlyozással, megfelelő arckifejezéssel érzékelteti, mit tart ő a hallottakról. Természetesen az ő produkciója a tökélyre fejlesztett manipuláció, hiszen valóban az amerikai establishment érdekeit és értékítéletét képviseli a hírek tálalásával. De nem azért, mert valahonnan a monopóliumok magaslatairól ezt neki „előírják”. Walter Cronkite ugyanis a személyes meggyőződésének megfelelően válogatja és közli a híreket. Olyankor is, amikor elhallgat valamit, ami kellemetlen volna a CBS üzleti érdekei szempontjából. Végtére is ő ennek a tévétársaságnak az évi sok százezer dollárral javadalmazott sztárja, aki tehát személyesen is érdekelt az ügymenetben. Miért is ne volna Cronkite személyes véleménye többé-kevésbé azonos azzal, ami az establishment objektív érdeke? Hiszen ő is annak tagja, s hogy maga a megtestesült pártatlanság, az helyzetének és egzisztenciájának előfeltétele. Ettől sikeres, és őreá éppen ezért van szükség, hiszen ezért tud 6 mindenki másnál hatásosabban manipulálni. A cikk jellegzetes és elég gyakori szemléleti hibát tükröz: a nyugati társadalom főszereplőit. akik csak a szó filozófiai értelmében: „monopóliumok kiszolgálói” (és persze gyakran tulajdonosai...), torzító és veszélyes leegyszerűsítéssel holmi dróton rángatott bábuknak tünteti fel; e felfogás alapján azt hihetnők, hogy Cronkite-nak valami egészen más, a monopóliumok elől gondosan eltitkolt meggyőződése van, egyikőjük sem képes igazán azonosulni a saját rendszerével. Brecht egyik darabjában valaki kifakad, hogy a burzsoá bírák mind megvesztegethetőek. Mire kioktatják: szó sincs róla, annyira megvesztegethetetlenek, hogy a világ minden kincséért sem hajlandók igazságosan, vagyis a saját osztályszempontjaikat félretéve ítélni. Kapásból vágjuk rá a kérdésre: a lét meghatározza a tudatot, de valami furcsa módon nem vagyunk képesek beletörődni abba, hogy Walter Cronkite tudatát is meghatározza a léte, s nem rángatják (netán telefon-) dróton. Hogy ő nemcsak a cikkben említett esetben (elfordulván Johnson vietnami háborújától) fogalmazta meg a híradó teljes szövegét, hanem minden áldott este így teszi. Hiszen ha másfél évtizeden át gyakran tért volna el az establishment nagyjának érdekeitől és elképzeléseitől, akkor nem ő volna Amerika első számú tévészemélyisége. Cronkite 1965-ben, amikor először Járt Vietnamban, még helyeselte a háborút, amint az establishment is, 1988-ban az ő elfordulása lett valóban a figyelmeztetés Johnson számára. Miként Begin és Szádat sem azért adott éppen Cronkite-nak interjút, mert az utóbbi olyan ügyes, hanem mert az egyiptomi és az izraeli politikusok tudták: Amerika legnagyobb tévéjének, és rangelső tévésének érdemesebb interjút adni, mint másoknak, ugyancsak jellegzetes, és az előbbivel rokon szemléleti torzulást Jelez a megállapítás: Cronkite és Dan Rather (nem mint – nyilván a kettős fordítás okán – a cikkben szereplő Dan Baser) helycseréjének „igazi oka” valahol az afganisztáni válságra való reagálási kényszerben volna fellelhető. Ez már csak időben sem „stimmel”, s még kevésbé a lényeget tekintve. A CBS számára nagy kockázat Cronkite utódját megtalálni, biztosra vehetjük, hogy előtte alapos „terepfelmérést” végeztek, végtére is a híradó további sikere vagy kudarca csakis dollármilliókban mérhető. Jellemző módon nem Cronkite eddigi, őt évente három hónapon át helyettesítő „epigonjában” vélték meglelni az utódot, hanem a modernebb megjelenésű, pergő beszédű (de tisztán artikuláló) Dan Ratherben, vagyis valaki „másban”. S az utóbbi azért ment Afganisztánba, hogy „megcsinálják” az image-ét a váltás időpontjáig, s korántsem azért lép Cronkite helyére, mivelhogy Afganisztánban járt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7748