KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/március
• Zoltai Dénes: A bartóki ihletés Motívumok, témák, modell
• Gombár József: A magyar filmforgalmazás egy évtizede és távlatai
• Létay Vera: Nem minden remekmű elsőfilm Ballagás
• Lázár István: Éljen a budapesti Yard A svéd, akinek nyoma veszett
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (2.)

• Elbert János: Pókláb erdő lovasai A véres trón
• Takács Ferenc: Érosz és Sátán Canterbury mesék
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
• Boros István: A rózsaszínű Párduc esete
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (2.)
• Hámori András: Amerikai századforduló Londoni beszélgetés Miloš Formannal
LÁTTUK MÉG
• Ambrus Katalin: Tigriscsapáson
• Grawátsch Péter: Tévúton
• Kemény György: Münchhausen báró csodálatos kalandjai
• Kovács András Bálint: Ess, eső, ess!
• Schéry András: A macska rejtélyes halála
• Bende Monika: Rally
• Róna-Tas Ákos: Menedékhely
• Csala Károly: Minden rendben
• Loránd Gábor: Trófea
TELEVÍZÓ
• Fekete Sándor: A Szabadság tér Petőfije
• Veress József: Köszönöm, rosszul vagyunk Védtelen utazók
• Pánczél György: Színész-vallomások Tíz dráma –hatvan percben
• Simor András: Kordokumentum
• Nógrádi Gábor: Képmagnósok, figyelem!
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Az Ambersonok tündöklése
• Karcsai Kulcsár István: Van, aki forrón szereti
KÖNYV
• Nemeskürty István: Tóbiás Áron: Korda Sándor
• Gellért Gyöngyi: A film Fekete-Afrikában
POSTA
• Gummer Jenő: Januári szám Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Ember Judit (1935–2007)

Bori Erzsébet

 

 

Ő készített először koncepciós pert feldolgozó dokumentumfilmet Magyarországon. Ennél is fontosabb, hogy 1982-ben a Pócspetrivel megteremtette a történelmi tényfeltáró műfajt, amely minden túlzás nélkül a rendszerváltás szellemi-lelki előkészítőjévé vált. A nyolcvanas évek második fele és a kilencvenesek kezdete úgy is leírható, hogy a szó szoros értelmében százezrek ülnek órákon át a mozivászon vagy a tévéképernyő előtt Ember Judit, GyarmathyBöszörményi, Gulyásék és pályatársaik monstruózus filmjeit nézve, és azzal a meggyőződéssel állnak fel a székből, hogy nem lehet tovább a régi módon élni.

Két év a moszkvai Lenin Intézetben, majd magyar–történelem szak a pesti bölcsészkaron az ötvenes években – virtigli káderéletrajz kezdődhetne így. De Ember Judit harmincévesen pályát módosít, és jelentkezik a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Herskó János osztályába, amelyet más irányú végzettséggel rendelkező felnőtteknek indítottak. 1972-ben Gazdag Gyulával közösen rendezi A határozatot, e máig megkerülhetetlen doku-klasszikust – amiről azt hinnénk, hogy csak itthon vagy a szűkebb régióban érthető igazán, ám erre csattanósan rácáfolt az amerikai Filmintézet, amikor beválasztotta minden idők száz legjobb dokumentumfilmje közé.

Ember Judit rendezői módszere, stílusa látszólag nehezen megragadható, hiszen közel három évtizedes munkássága elválaszthatatlan attól a lázas útkereséstől, a világot megismerni, sőt megváltani akaró szenvedélytől, ami a hatvanas évek előtt gyakorlatilag nem létező magyar dokumentumfilmezést (és a vele párhuzamosan kibontakozó szociológiát) jellemezte. Visszatekintve Ember pályájára – amelyből olyan remekek emelkednek ki, mint a Tantörténet, a Menedékjog, az Újmagyar siralom vagy az És ne vígy minket a kísértésbe, mégis fölismerhető az a sajátságos módszere, amire maga mutatott rá, amikor egyik jelentős filmje címének választotta: Hagyd beszélni a Kutruczot!.

Máig úgy látom Ember Juditot, ahogy az ölében szorongatott retiküljével ül a hokedlin egy pócspetri udvaron, a háttérben a száradni kiakasztott dohánylevelek fala, és kibeszélteti az emberekből a megfélemlítéssel és hazugsággal évtizedekre elnémított igazat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/01 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9251