KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/április
• Létay Vera: A margón kívül vagy belül Cserepek
• Csala Károly: Tasszili tenyérnyom Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Bikácsy Gergely: A légnadrág Ripacsok
FILMSZEMLE
• Ciment Michel: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Gambetti Giacomo: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Robinson David: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Rubanova Irina: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• N. N.: XIII. Magyar Játékfilmszemle – díjak és díjazottak

• Kardos Ferenc: Filmek, mozik, nézők – a filmrendező szemszögéből
• Gambetti Giacomo: Egy „kívülálló” rendező Giuseppe Ferrara portréjához
• Zsolt Róbert: Rallye, Formula I., Formula II. Autóversenyzők
• Galsai Pongrác: Jogi „love story” Kramer kontra Kramer
• Matos Lajos: Mozi az ördög tornyánál Harmadik típusú találkozások
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Trambulin a világsikerhez Nyugat-Berlin
WILDER
• Ciment Michel: „Ne untasd felebarátodat!” Beszélgetés Billy Wilderrel
• Wilder Billy: Billy Wilder zsebszótárából
• N. N.: Billy Wilder
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)

• Molnár Gál Péter: A félévszázados siheder Jegyzetek James Deanről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Hófehér és Rózsapiros
• Béresi Csilla: A repülés megszállottjai
• Dániel Ferenc: Ellopták Jupiter fenekét
• Szalai Anna: Péntek nem ünnep
• Dániel Ferenc: Az emberevő medve
• Sneé Péter: A bestia
• Oravecz Imre: Szárnyalás
• Iván Gábor: Az égő Barcelona
• Sólyom András: Piedone Egyiptomban
• Róna-Tas Ákos: A fekete kutya
• Loránd Gábor: Skorpió
• Palugyai István: Jobb félni, mint ...
• Báron György: Egy holland Jáva szigetén
TELEVÍZÓ
• Kerényi Mária: Hol a színpad: kint-e vagy bent...? A kékszakállú herceg vára
• Veress József: Igazság és Hamisság Közjáték Vichyben; Viadal
• Mészáros Tamás: Ismeri ön Horvátékat? Csáth Géza drámája
• Koltai Ágnes: A képernyő nem türelmes Beszélgetés Érdi Sándorral, a Stúdió főszerkesztőjével

• A szerkesztőség : Filmkritika-pályázatunk eredménye
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Angyalok földje
• Karcsai Kulcsár István: A kétéltű ember
• Karcsai Kulcsár István: Ötcentes mozi
KÖNYV
• Schéry András: A „bénító szintézis” ellen
• Csala Károly: Filmévkönyv, 1979
• Karsai Lucia: Laura Betti önéletrajzi regényéről
POSTA
• Zalán Vince: Lajta Andor

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A vonat

Pápai Zsolt

The Train – francia–olasz–amerikai, 1964. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Paul Scofield, Jeanne Moreau. Forgalmazó: Fantasy Film. 128 perc.

A II.világháború alatti francia ellenállás is csak egy fényesre suvickolt mítosz a XX. századból, amit részben a filmipar népszerűsített és népszerűsít ma is. A francia mellett a hollywoodi ipar: míg az ellenállásról több millió folyóméternyi film készült már, a náci-kollaboráns Franciaországról valami oknál fogva jóval kevesebb. Nehezen képzelhető el keményebb feladat egy rendező számára, mint filmet forgatni a francia ellenállásról a hatvanas évek Hollywoodjában: egy igencsak egysíkú megközelítést igénylő témát feldogozni egy stílustörténetileg fenemód szürke, mindenfajta formajátékot tiltó korszakban. John Frankenheimer megfelel a kihívásnak, és úgy mondja fel a kötelező leckét a háborús viszonyokról, úgy használja a sztereotípiákat a németekről és a franciákról, hogy közben mázsás drámai súlyt kölcsönöz a történetnek. Máig érvényes és formanyelvében is megkapó sztorit tálal a hatvanas évek ábrázolástechnikai és történetmesélési sémáinak kényszerzubbonyában dolgozva.

Mi az értékesebb: az örökkévalóságnak címzett, nagybetűs művészet, vagy a gyorsan eliramló emberi élet? A világháború végén a nácik egy műkincsekkel megpakolt vonatot indítanak útnak Párizsból Németország felé, amit a vasutasoknak kellene megállítaniuk. A vasutasok főnöke, Labiche azonban, a fontolva ellenállás híveként, kezdetben nem kívánja emberei életét kockáztatni.

Frankenheimer végig a dokumentarista stílussal kacérkodik, ezzel szerencsésen elkerüli a patetizmus és a moralizálás aknáit. Az akciózásban verhetetlen, és stilárisan is izgalmassá teszi filmjét azzal, hogy néhol szigorú kamera-koreográfiájú hosszú beállításokat használ, sűrűn él alsó és felső kameraállásból vett felvételekkel, sőt variót és itt-ott, diszkréten, kézikamerát is bevet (például Labiche első hotelbéli megjelenésekor, a szűk folyosón; vagy a lesérült főhős második hotelbéli látogatásakor, a jelenet elején). Mindezek a megoldások különlegesnek számítottak a kor Hollywoodjában. A központi problémát vizualizáló, emblematikus zárósnitteket pedig lehetetlen feledni.

Extrák: Előzetes és filmográfiák.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10118