KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/április
• Létay Vera: A margón kívül vagy belül Cserepek
• Csala Károly: Tasszili tenyérnyom Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Bikácsy Gergely: A légnadrág Ripacsok
FILMSZEMLE
• Ciment Michel: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Gambetti Giacomo: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Robinson David: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Rubanova Irina: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• N. N.: XIII. Magyar Játékfilmszemle – díjak és díjazottak

• Kardos Ferenc: Filmek, mozik, nézők – a filmrendező szemszögéből
• Gambetti Giacomo: Egy „kívülálló” rendező Giuseppe Ferrara portréjához
• Zsolt Róbert: Rallye, Formula I., Formula II. Autóversenyzők
• Galsai Pongrác: Jogi „love story” Kramer kontra Kramer
• Matos Lajos: Mozi az ördög tornyánál Harmadik típusú találkozások
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Trambulin a világsikerhez Nyugat-Berlin
WILDER
• Ciment Michel: „Ne untasd felebarátodat!” Beszélgetés Billy Wilderrel
• Wilder Billy: Billy Wilder zsebszótárából
• N. N.: Billy Wilder
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)

• Molnár Gál Péter: A félévszázados siheder Jegyzetek James Deanről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Hófehér és Rózsapiros
• Béresi Csilla: A repülés megszállottjai
• Dániel Ferenc: Ellopták Jupiter fenekét
• Szalai Anna: Péntek nem ünnep
• Dániel Ferenc: Az emberevő medve
• Sneé Péter: A bestia
• Oravecz Imre: Szárnyalás
• Iván Gábor: Az égő Barcelona
• Sólyom András: Piedone Egyiptomban
• Róna-Tas Ákos: A fekete kutya
• Loránd Gábor: Skorpió
• Palugyai István: Jobb félni, mint ...
• Báron György: Egy holland Jáva szigetén
TELEVÍZÓ
• Kerényi Mária: Hol a színpad: kint-e vagy bent...? A kékszakállú herceg vára
• Veress József: Igazság és Hamisság Közjáték Vichyben; Viadal
• Mészáros Tamás: Ismeri ön Horvátékat? Csáth Géza drámája
• Koltai Ágnes: A képernyő nem türelmes Beszélgetés Érdi Sándorral, a Stúdió főszerkesztőjével

• A szerkesztőség : Filmkritika-pályázatunk eredménye
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Angyalok földje
• Karcsai Kulcsár István: A kétéltű ember
• Karcsai Kulcsár István: Ötcentes mozi
KÖNYV
• Schéry András: A „bénító szintézis” ellen
• Csala Károly: Filmévkönyv, 1979
• Karsai Lucia: Laura Betti önéletrajzi regényéről
POSTA
• Zalán Vince: Lajta Andor

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A giallo kezdetei

Giuliano Petrelli: Szemek a fal mögött

Periszkóp a nappaliban

Nagy V. Gergő

Giuliano Petrelli egyetlen rendezése az olasz zsánerfilm hőskorának egyik kiemelkedően vérlázító darabja.

„A szalonban óhajtasz kávézni vagy egyenesen a hálószobába megyünk?” – kérdezi Karin zordan étkező férjét a Suttogások és sikolyokban, és ennek az űrhideg vacsorának a hangulatát idézi föl a Szemek a fal mögött főcím utáni jelenete. A gazdagon rakott asztal mellett úri házaspár költi az ételt, az asszony merev arcáról távolról virít az undor, a háttérben pedig a nehéz falióra komor hangja kattog – majd némi illedelmes beszélgetés után Fernando Rey hirtelen ellöki magát az asztaltól, és a derült égből előtűnő tolószékével egy periszkóphoz tekeri magát. Merthogy az írói válságban senyvedő (és egyéb téren is meglehetősen impotens) férfi speciális módszerrel keres a munkájához inspirációt: az albérlőt kukkolja egy különös szerkezettel, és amikor a fickó meztelenre vetkőzik, a feleségét is a látcsövéhez hívja – majd nagyot sóhajtva a szoknyája alá nyúl.

Nem ez volt a kiváló Fernando Rey legnagyobb szerepe – de tipikusnak bizonyosan mondható: ebben minden határon felül romlott moziban szintén az elfajzott nagypolgárság megtestesítője. A sikertelen színészi karrier után pályát váltó Giuliano Petrelli egyetlen rendezése Buñuel vonatkozó műveihez hasonlóan – s a középpontban álló kényszerkapcsolat által kivált a Viridianát és a Tristanát megidézve – a makulátlan homlokzat mögötti szennyesre tekint rá, az arisztokratikus gesztusok és a bölcseskedő mondatok mélyén húzódó, altesti motívumokat mutatja meg. Míg az elegáns kúriában jólnevelten táplálkozó páros és pedofil szolgájuk beteges szórakozási formáknak hódolnak, addig a jóléti fiatalok stílusosan üres életét élő albérlő saját nemiségét és agresszív gerjedelmeinek okait kutatja – hol Lacan köteteit, hol szexlapokat búvárol, hol pedig melegbárokban ténfereg. Petrelli ilyenformán egyszerre tudósít a kiüresedett nagypolgári életformáról és a szexuális forradalom utáni zavarodottságról – de főként hajmeresztő (vagy épp kirobbanóan röhejes) helyzetekbe sodorja a kivétel nélkül pervertált vágyak fűtötte, elrajzolt figurákat: amikor például a lakó egy fekete férfival jár bizarr násztáncot az albérleti nappaliban, a kukkolók és a néző lélegzete egyaránt elakad.

A szemtanúság témája és a szokatlan szexuális viszonyok, a fináléban összeálló trauma-történet és a dekoratív felszín mögötti romlottság – mindez a gialló bűnfilmes ciklusához köti a Szemek a fal mögöttet, de bőrszerkós sorozatgyilkos és valódi nyomozás hiányában aligha lehet annak nevezni. Petrellit utóbbiak helyett elsősorban a – giallótól szintén nem idegen – szkopofília természetrajza foglalkoztatja, és ennek feltérképezéséhez az olasz földön különösen nagyra tartott Hitchcockhoz fordult. Ami Mario Bava Hentesbárdjának a Psycho, az a Szemek a fal mögött számára a Hátsó ablak: Petrelli műve Hitchcock klasszikusát groteszk közelítésben gondolja újra. A Szemek a fal mögött szintén a beavatkozás veszélyeiről és a kívüllét drámájáról mesél, ám beteges csavarral toldja meg a voyeur vizsgálatát: Fernando Rey kukkolója nem csak a lakót figyeli, de az önkínzás vágyától vezérelve szerelmét igyekszik a kamera elé és az albérlő karjaiba űzni. A tragikus vétsége miatt bűnhődni igyekvő férfi melodrámája a finálé gonosz csattanójával teljesedik be – ami nem csupán a „feleséghez” fűződő viszonyt, de a háttérben nagy kedvvel disznólkodó háziszolga (az Üvegbabák rövid éjszakája és a Ki látta őt meghalni? című giallókban hasonlóan elaljasult figurákat alakító José Quaglio) szerepét is új fénybe állítja.

Amiként a klasszikus giallók a szubjektív kamera révén rendre a gyilkos szemszögébe helyezik a nézőiket, úgy Petrelli filmjének jelentős részében szintén egy morálisan elvetemült szereplővel vagyunk kénytelenek azonosulni – hiszen számos jelenet a perverz kukkoló periszkópja által tárul a szemünk elé. Ha a Hátsó ablak tolókocsis hőse a klasszikus filmek befogadói helyzetét modellezi, akkor a Szemek a fal mögött leginkább az exploitation-mozik nézőire reflektál: Fernando Rey egyre csak azt állítja, hogy az albérlő tetteinek rugóira kíváncsi, de valójában inkább a szexuális akcióiban lel (mazochista) örömet. A Szemek a fal mögött-et is lehet úgy nézni, hogy az ember a rejtett jelentések és motivációk után kutat – de azért legyünk őszinték: Petrelli fergetegesen perverz mozija elsősorban bizarr attrakciói révén vonzza a tekintetet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/09 21-21. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11534