KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/április
• Létay Vera: A margón kívül vagy belül Cserepek
• Csala Károly: Tasszili tenyérnyom Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Bikácsy Gergely: A légnadrág Ripacsok
FILMSZEMLE
• Ciment Michel: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Gambetti Giacomo: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Robinson David: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• Rubanova Irina: 12 kérdés 48 válasz A Filmvilág külső tudósítói a Magyar Játékfilmszemléről
• N. N.: XIII. Magyar Játékfilmszemle – díjak és díjazottak

• Kardos Ferenc: Filmek, mozik, nézők – a filmrendező szemszögéből
• Gambetti Giacomo: Egy „kívülálló” rendező Giuseppe Ferrara portréjához
• Zsolt Róbert: Rallye, Formula I., Formula II. Autóversenyzők
• Galsai Pongrác: Jogi „love story” Kramer kontra Kramer
• Matos Lajos: Mozi az ördög tornyánál Harmadik típusú találkozások
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Trambulin a világsikerhez Nyugat-Berlin
WILDER
• Ciment Michel: „Ne untasd felebarátodat!” Beszélgetés Billy Wilderrel
• Wilder Billy: Billy Wilder zsebszótárából
• N. N.: Billy Wilder
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)

• Molnár Gál Péter: A félévszázados siheder Jegyzetek James Deanről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Hófehér és Rózsapiros
• Béresi Csilla: A repülés megszállottjai
• Dániel Ferenc: Ellopták Jupiter fenekét
• Szalai Anna: Péntek nem ünnep
• Dániel Ferenc: Az emberevő medve
• Sneé Péter: A bestia
• Oravecz Imre: Szárnyalás
• Iván Gábor: Az égő Barcelona
• Sólyom András: Piedone Egyiptomban
• Róna-Tas Ákos: A fekete kutya
• Loránd Gábor: Skorpió
• Palugyai István: Jobb félni, mint ...
• Báron György: Egy holland Jáva szigetén
TELEVÍZÓ
• Kerényi Mária: Hol a színpad: kint-e vagy bent...? A kékszakállú herceg vára
• Veress József: Igazság és Hamisság Közjáték Vichyben; Viadal
• Mészáros Tamás: Ismeri ön Horvátékat? Csáth Géza drámája
• Koltai Ágnes: A képernyő nem türelmes Beszélgetés Érdi Sándorral, a Stúdió főszerkesztőjével

• A szerkesztőség : Filmkritika-pályázatunk eredménye
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Angyalok földje
• Karcsai Kulcsár István: A kétéltű ember
• Karcsai Kulcsár István: Ötcentes mozi
KÖNYV
• Schéry András: A „bénító szintézis” ellen
• Csala Károly: Filmévkönyv, 1979
• Karsai Lucia: Laura Betti önéletrajzi regényéről
POSTA
• Zalán Vince: Lajta Andor

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Az igazság ára

Leértékelt sorsok

Deák Dániel

Olcsón mérik az igazságot a kereskedelmi televízióban: a hazugságvizsgálót marketingesek kezelik.

 

A TV2 évek óta csak bukdácsol, amit legjobban az mutat, hogy mindezt nem a saját maga által vágott ösvényen teszi, hanem kénytelen-kelletlen az RTL Klubot próbálja követni, utolérni. A csatorna már a Megasztár idején sem volt piacvezető, ám akkoriban a cég vezetői még azzal védekezhettek, hogy riválisukhoz képest másképp határozzák meg a mennyiség és a minőség arányát, valamivel szűkebb és valamivel magasabban kvalifikált réteget megszólítva. Ez az öndefiníció sosem épült erős alapokra: kevés kivételtől eltekintve inkább egy marketingesek által felépített kártyavárként reszketett a kritikus tömeg és a médiakritika légáramlatai (semmiképpen sem viharai) közepette. Hogy nem omlott össze, csak ez utóbbi kettő erőtlenségének köszönhető. Kérdés, hogy a TV2 idén tavasszal Az igazság árával (és a későbbiekben Uri Geller műsorával) milyen szelet vet, s lesz-e viharos nyár a csatorna háza táján.

A műsort – ha valaki nem látta volna – úgy érdemes elképzelni, mintha Jakupcsek előző műveltségi vetélkedőjének, a Multimilliomosnak ide-oda tologatták volna a díszleteit, amiket aztán sötét, thriller-szerű fényekkel világítottak meg; és persze a meghatározásból kivették a műveltségi jelzőt – ismereteik helyett ugyanis Az igazság árában legféltettebb titkaikat viszik vásárra a játékosok; 21 kérdésre kell válaszolniuk, hogy megnyerjék a 20 millió forintos fődíjat. Nem nagy ügy, csak őszintének kell lenni, és annyit válaszolni a rázós kérdésre: igen vagy nem. Mennyivel könnyebb, mint kitalálni, hány állatfaj él Európában, vagy hogy mi az első szava a Tiszta szívvel német fordításának. Vagy mégse? A csatorna vezetői nyilván azt gondolták, nem. Én is. Mert nem gépek vagyunk: ha jó a kérdés, úgysem lehet egy száraz bináris rendszer szerint válaszolni, hülye kérdésre pedig, mint tudjuk, hülye válasz adható csupán. Mondani sem kell, a műsor már külföldi próbákat is kiállt: kolumbiai a licensz, Amerikában is jól ment, ám mindenhol súlyos személyiségi jogi problémákat vetett fel, amit persze a csatornák ügyvédei tisztáztak, egy idő után mégis kényelmesebb volt levenni a műsort a képernyőről. Az igazság ára tipikus egyszer használatos show. A műsor készítői ki akarják ugrasztani a nyulat a bokorból – de ha a nyúl már kiugrott, oda a feszültség. A nézettség szempontjából fontos két szempont – a botrány, illetve a folyamatos suspense – üti egymást. Ha az áldozat – rendszerint vagy kurva vagy homoszexuális vagy ellopott valamit – hazudik a kérdésre („Buzi-e vagy?”), akkor vége a dalnak, ha igazat mond, akkor viszont a drámai feszültség marad el. Az egyik adásban szerepelt egy állami gondozott, roma származású, meleg fiú. Ennél rosszabb startpozíció kevés van Magyarországon. Viszont a srác kivételesen értelmes volt, raádaásul őszinte, a műsor kezdett átmenni oknyomozóba, ám ezzel egy időben el is vesztette érdekességét mint valóság-vetélkedő show, mert eltűnt belőle minden botrány generálta feszültség. Egyszeri és megismételhetetlen: ez minden valóságshow gyönyörűsége és buktatója – a harmadik prostituált családanya már nem érdekes, illetve akit érdekel, az perverz, szubkulturális, és így tovább – az pedig nem a főműsoridőbe való.

Mint átlagos, 18–49-es korcsoportba tartozó tévénéző, botrányra, szenzációra számítottam. Kolumbiában például még gyilkosságra is fény derült a műsorban. Ehhez képest a magyar verzió kiábrándítóan kispolgári. Az első adás után sikeres bulvárkampányt folytattak Renáta történetével, akinek jólszituált lány létére – a hazugságvizsgáló szerint – fizettek már szexért. A Borstól a Story magazinig minden hasonló médiumot bejárt a sztori (egy újabb lehetőség az ország kettéosztására: Reni-pártiak és a szkeptikusok), de a műsor képtelen volt további hasonló visszhangot produkálni. Piti dolgokról volt szó, piti házasságtörőkről, szerencsejáték-függőkről – és „pitiségüket” csak növeli, hogy mindezt áruba is bocsátották. A műsor szerkezete, dramaturgiája nem elég érdekes ahhoz, hogy ezek az emberek odabilincseljenek engem a készülék elé, és róluk beszéljek másnap a munkatársaimmal. Három kínos vallatás zsinórban, aztán sokáig semmi – én meg már rég elkapcsoltam. Az intelligens Jakupcsek majdnem olyan, mint a vallatottjai. Kispolgárian ráncolja össze szemöldökét, „normális” család utáni vágyat pedzeget a homoszexuálisnál. Csak épp azt nem veszi észre, a szerkesztőkkel együtt, hogy mennyire kínos helyzetbe keveredett: a „hazugságvizsgálattal” játszani egy olyan országban, ahol a körömletépős történelmi társasjáték, és a jószomszédi gyűlölködés mély sebeket ejtett, nem épp szerencsés.

A néző néz és hallgat; néha meg is borzong talán, hogy minden eladó már, de a következő játékra akár jelentkezik is, hátha leesik egy kis potya a havi fix mellé.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 44. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9381