KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szuperbojz

Csillag Márton

Szuperbojz – magyar, 2009. Rendezte: Kabay Barna. Írta: Litkai Gergely. Kép: Máthé Tibor. Zene: Berkes Gábor. Szereplők: Bajor Imre (Johnny G.), Kolovratnik Krisztián (Misi), Gesztesi Károly (Béla), Mucsi Zoltán (Róka), Kálloy Molnár Péter (Guszti), Kerekes Vica (Judit). Forgalmazó: CinemaStar. 82 perc.

Az 1983-as Jób lázadásának társrendezője a Meseautó-remake elkészülte óta nem rendezett nagyjátékfilmet, inkább producerként, tisztes alkotói távolból felügyelte, hogyan mondja fel a leckét a rendezői székben Gyöngyössy Bence. Két újabb remake (Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál) és egy betörővígjáték (Papírkutyák) után azonban Kabay Barna úgy érezhette, ismét kézbe kell vennie a direktori feladatokat, és megkísérelt készíteni egy olyan közönségfilmet, amelyet a Valami Amerika-filmek és a Szomszédok-teleregény rajongói egyaránt szeretnek majd. Az első csoport megnyerésére a könnyűvázas cselekmény és a színes figurák, a másodikéra Bajor Imre szerepeltetése jelenthetett garanciát az alkotók számára, az elkészült Szuperbojz azonban – a készítői szándékkal szemben – csupán azokat elégíti ki, akik vagy a magyar trash szerelmesei, vagy pedig olyan mértékben szenvedtek vereséget a rendszerváltás győztes társadalmi erőivel szemben, hogy egy ilyen ártalmatlan vígjáték az évek óta kutatott gondűzőt jelenti számukra. A Szuperbojz egyszerű képlet alapján felhúzott történet, melyben a generációs ellentétektől kezdve a szórakoztatóipar kritikáján keresztül a szex–állatkert–rock’n’roll szentháromságig minden fontos alkotóelem megtalálható, a kivitelezés azonban olyan gyatra, mintha az egész kimaradt jelenetek és bakik gyűjteménye lenne. És furcsa módon ez a film szerencséje: a helyenként kibogozhatatlan motivációkat és dramaturgiai következetlenségeket önmagában nem menthette volna meg a tisztességes fényképezés és néhány korrekt alakítás, a forgatókönyv és a rendezés hiányosságaiból fakadó bohózatjelleg azonban a vígjáték szintjéről a jelenség szintjére emeli a filmet, megmutatva, hogy még a leginkább bejáratott mankóval is nagyot lehet esni, kivált ha az ember nagyon siet vele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10012