KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milarepa

Teszár Dávid

Milarepa­ – tibeti, 2006. Rendezte: Neten Chokling. Írta: Neten Chokling és Tenzing Choyang Gyari. Kép: Paul Warren. Zene: Joel Diamond. Szereplők: Orgyen Tobgyal (Yongten Trogyal), Jamyang Lodro (Milarepa), Lhakpa Tsamchoe (Peydon), Jamyang Nyima. Gyártó: Shining Moon. Forgalmazó: Best Hollywood. Szinkronizált. 90 perc.

 

A bhutáni mozik hazai importja egészen impozáns képet mutat, tekintve, hogy az elmúlt bő tíz esztendőben három alkotásuk jutott el a nemzetközi forgalmazásig, ebből pedig kettő nálunk is hozzáférhető: míg az Isteni játék (1999) bájos komédia néhány focirajongó buddhista szerzetesről, a Milarepa (2006) sötét tónusú tanmeséje a címben megjelölt legendás, XI. században élt tibeti szent ifjúkorát eleveníti fel. A bhutáni filmevolúció szerint a cél szentesíti az eszközt: amennyiben az Isteni játék minimalizálja a didaxist, az itthon bemutatásra nem került Utazók és mágusokban pedig (2003) már a parabola-jelleg dominál, akkor a Milarepa a jaktej-sűrűségű üzenetfilmek tökéletes mintapéldánya. Neten Chokling bosszútörténetében a férje halála után megtört özvegy feketemágia-tanulmányútra bocsátja nagykorúvá serdült (címszereplő) fiát, hogy rajta keresztül elégtételt vehessen férje testvérének családján, akik jogtalanul megfosztották őt a hagyatéktól, és kisemmizett szolgává alacsonyították a gyermekeivel együtt.

Az aszkéta-költségvetésből leforgatott alkotás maximális lelkesedésről tanúskodik: szemet gyönyörködtető panorámaképekbe csomagolja a spirituális tartalmat, ám a nem létező színészi játék, a suta dialógusok, a Xenába illő, megmosolyogtató speciális effektusok, valamint a történet katarzist nélkülöző, váratlan félbehagyása (a befejező inzertek arról értesítik a nézőt, hogy a megvilágosodás folyamatát tartalmazó második, befejező rész 2009-ben kerül a mozikba – ez egyelőre még várat magára) nagyban korlátozza az élmény teljességét. Ekként a Milarepa az egzotikus filmínyencségek iránt lelkesedőknek kevéssé ajánlható – morális alapon Travis Bickle és Piszkos Harry, míg szakmai-vallási szemszögből a tibeti szakosok és a Buddhista Főiskola hallgatói számára javallott a vetítés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10112