KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Perzsia hercege

Vajda Judit

Prince of Persia: The Sands of Time­ – 2009. Rendezte: Mike Newell. Írta Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin. Kép: John Seale. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Dastan herceg), Gemma Arterton (Tamina), Ben Kingsley (Nizam), Alfred Molina (Sheik Amar). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 116 perc.

 

A népszerű számítógépes játékon alapuló Perzsia hercegében a főhősökkel együtt mi magunk is ugorhatunk egyet vissza az időben. Habár Mike Newell filmje – az eredeti tervek ellenére végül – nem a legendás Prince of Persia mára kissé egyszerűnek ható 1989-es első generációján, hanem a jóval későbbi (2003-as) Prince of Persia: The Sands of Time-on alapul, a filmesek még ehhez képest is jócskán továbbgondolták a cselekményt, és kifejezetten összetett, fejlett sztorit kreáltak a varázshomokot rejtő tőrért zajló küzdelem köré külső és belső ellenséggel, hatalmi harccal, nem kevés ármánnyal és még több szerelemmel.

Ami miatt pedig a filmmel mi magunk is visszautazhatunk az időben, az az a tény, hogy az alkotók meg sem próbálták felvenni a videójátékok felpörgetett tempóját – inkább lelassítottak, és az ellenfelek mechanikus szeletelése helyett egy igazi ráérős, régi vágású kalandfilmet varázsoltak elénk, amelyben egyforma arányban találunk akciót és jóízű screwball comedyként előadott szerelmi történetet. Így miközben a legtöbb videojáték-adaptáció keserves csalódást okoz rajongónak és kívülállónak egyaránt, addig a saját maga által meghódított várból oldalán egy Makrancos Katára emlékeztető hercegnővel menekülni kényszerülő Dastan herceg hányattatásai könnyen szerezhetnek örömet férfi és női nézőnek egyaránt.

A főgonosznak persze az arcára van írva, hogy gonosz, a hercegnő szépsége láttán felhördülnek a férfihősök, a bonyodalmakon és a szerelmi szálon kívül pedig a kötelező komikus figurát is megkapjuk. Mindezt talán kissé túlságosan is módszeresen rakták össze – de az alkotók legalább egy régi, jól bevált recept szerint dolgoztak (sok jó színésszel és még több apró ötlettel) – nem engedve sem az új idők új dalainak mindenáron 3D-t kiáltó hívásának, sem a játékeredetihez való túlzott hűség diktálta gúzsba kötő fantáziátlanságnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10163