KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bűn és büntetlenség

Barkóczi Janka

Bűn és büntetlenség­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Tamás, Skrabski Fruzsina. Kép: Czomba Albert, Banai Tibor Péter, Durkó Ádám, Kiss Sándor. Zene: Hárs Viktor. Szereplők: Biszku Béla, Balás-Piri László, Blaski József, Fekete Pál, Fónay Jenő. 70 perc.

 

Egy egész korszak vasökleként híresült el az ex-belügyminiszter Biszku Béla, aki úgy tűnik még nyolcvannyolc éves korában is képes komolyan felkavarni a kedélyeket. No nem polgárpukkasztásból vagy amolyan öreguras mindenmindegy huncutságból, hanem igaz hitből és meggyőződésből sokkolja a róla szóló filmre kíváncsiakat.

Novák Tamás és Skrabski Fruzsina alkotása megkísérli azt, amiről szüleik generációja a rendszerváltás környéki őrületben úgymond jóindulatúan elfeledkezett. Felkutatja az utolsó élő tanúk egyikét, és nem átallja őt az '56 utáni megtorlásokban játszott szerepével szembesíteni. A tanulság persze nem egészen úgy alakul, ahogy az ifjú riporterek előre elképzelik, mert a 2010-ben is elkötelezett kommunista Biszku úr a rosszul feltett kérdésekre ügyesen válaszolgat, és az ifjú riportereket (ha akarja) egész egyszerűen mellényzsebbe teszi. Végül talán nem is olyan nagy baj, hogy Novákék blazírtsága Michael Moore példaként állított akciódokumentumait meg sem közelíti, mivel a cinikus élharc valószínűleg nem állna túl jól nekik. Ha ugyanis a vitatható újságírói magatartáson és az átrázott riportalany mérhetetlennek azért nem nevezhető kálváriáján túltesszük magunkat, marad az elképedés és az abszurd kijelentések hallatán a közönség sorain ismételten áthullámzó kínos nevetés, amely a helyzetet minden ítéletnél pontosabban leleplezi. Mert a törékeny öregúr még mindig komolyan gondolja: neki senki sem fogja bemesélni, hogy az ’56-os forradalom spontán akció volt, és a rendszerváltás őt személyesen csak „rosszul érinti”. A formai hibákat a tartalmi jelentőség így gyorsan feledteti, és a film a teljes meggyőződésből, de tönk szélére vezetett rendszer működését a szemünk előtt modellezi. Habár a mű címe nem igazán frappáns, a lényeget és ezzel a kortárs társadalom egyik kulcsproblémáját mindennél pontosabban megragadja. És noha már Kádár sem bűnhődött raszkolnyikovi elánnal, de ő legalább mindebből megsejtett valamit.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10255