KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ébredj velünk!

Kovács Kata

Morning Glory­ – amerikai, 2010. Rendezte: Roger Michell. Írta: Aline Brosh McKenna. Kép: Alwin H. Kuchler. Zene: David Arnold. Szereplők: Rachel McAdams (Becky), Harrison Ford (Mike), Diane Keaton (Colleen), Jeff Goldblum (Jerry). Gyártó: Bad Robot. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 107 perc.

Becky egyszerre a zûrös magánéletû Bridget Jones és Az ördög Pradát visel munkafronton igen határozott hõsnõje. Egy alacsony nézettségû, menopauzára és fõzõtippekre szakosodott reggeli tévémûsor producereként életét egy mûködõ párkapcsolat tetõ alá hozása, a show felfuttatása és a fasírtban lévõ mûsorvezetõk (Diane Keaton és Harrison Ford párosa) közös vágányra terelése teszi ki. Az Ébredj velünk azonban nem az õ szakmai és magánéleti megpróbáltatásai, valamint a két házigazda screwball-komédiájának háromszöge, hanem Becky és a férfi mûsorvezetõ buddy-movie-ja. A lány feladata, hogy az arrogánsan közömbös egykori politikai sztárriportert, a csatorna Havas Henrikjét megszelídítse – akirõl (ahogyan a nagy könyvben meg van írva) végül csak kiderül, mekkora szíve van.

A film rendezõje a minden idõk egyik legnagyszerûbb romkomját, a Sztárom a páromat jegyzõ Roger Michell, forgatókönyvírója Az ördög Pradát visel szerzõje, Aline Brosh McKenna. A közös eredmény egy kevésbé intelligens humorú, olcsóbb ötletekkel felszerelt, ám így is meglehetõsen bájos vígjáték. Probléma csupán a tanulságul szolgáló két alaptétellel van. Az egyik, hogy a néhány évig tartó, ragyogó karrierért nem érdemes feláldozni a magánéletet – hiába szurkolnánk Beckynek, a mérleg másik oldalán ugyanis egy tökéletesen súlytalan párkapcsolati szál billeg, a színtelen-szagtalan Patrick Wilson (Apró titkok) alakításával. A nyílt önreflexióként értelmezhetõ tévémûsor pedig még csak véletlenül sem azért lesz siker, mert a tehetséges stábtagok csapatjátékának köszönhetõen esetleg maga is intelligensebbé válik, hanem mert végre-valahára valamennyi közremûködõ szívét-lelkét és összes karizmáját adja a blõdlihez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10605