KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cápák éjszakája 3D

Kovács Marcell

Shark Night 3D – amerikai, 2011. Rendezte: David R. Ellis. Írta: Will Hayes és Jesse Studenberg. Kép: Gary Capo. Zene: Tim Williams. Szereplők: Sara Paxton (Sara), Dustin Milligan (Nick), Chris Carmack (Dennis), Katharine McPhee (Beth), Chris Zylka (Blake). Gyártó: Incentive Filmed Entertainment / Next Films / Sierra Pictures / Silverwood Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Marcangolós horrorfilm létére meglepõen vérszegény alkotás a Cápák éjszakája. Egészen megszépíti a szintén olcsón háromdésített tavalyi Piranha-remake sápadt emlékét. A Piranha 3D kéjes vigyorral élvezkedett a megcsonkított fürdõzõk csuromvér torzóin, mintha az operatõr a bikinifelsõ és alsó lábszár nélkül pózoló csinibabák képeivel vigasztalódott volna a lerágott csont forgatókönyvért. A Cápák éjszakája kerüli az efféle grand guignol látványosságot. Alapos hatástanulmányok késztethették arra a befektetõket, hogy a kamaszközönség megtartása érdekében a puhább korhatárbesorolás irányába mozduljanak. Ez állhat az éjszakai idõzítés hátterében is. Hiába ugrálnak ki a vízbõl mutatványos delfinek módjára óriási cápák, az éjszaka leple alatt ártalmatlan fekete foltként riogatják csak a nézõket.

Nem a naturalista vérengzés hiánya persze a film legnagyobb problémája. Spielberg pontosan tudta, hogy egy jóvágású hátuszony felbukkanása a fenyegetõ morajzene kíséretében túltesz a legrémisztõbb speciális effektuson is. A Cápák éjszakájából azonban nem csak a John Williams-kaliberû zeneszerzõ hiányzik, hanem gyakorlatilag minden, ami egy tényleg hátborzongató matinéfilmhez szükséges. A turistáskodó egyetemistákat molesztáló tanyasi martalócok sztorija az elmúlt években annyira elhasználódott, hogy még édesvízi cápákkal és snuff-filmes perverzióval fûszerezve sem mûködik. David R. Ellis rendezõ a Kígyók a fedélzeten önfeledt B-filmes bohóckodása után most komolyra próbálja venni a figurát, de hamar bebizonyosodik, hogy lehetetlenre vállalkozik. És egy unalmas, ötlettelen cápás horrorfilmet, amiben még mócsingos harapásnyomok sincsenek, a kamaszközönséggel végképp nem lehet megetetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10823