KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titokzatos társulat

Zalán Márk

Magnifica presenza – olasz, 2012. Rendezte: Ferzan Ozpetek. Írta: Ferzan Ozpetek és Federica Pontremoli. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Pasquale Catalano. Szereplők: Elio Germano (Pietro), Paola Minaccioni (Maria), Beppe Fiorello (Filippo), Margherita Buy (Lea) Gyártó: Fandango / Faros Films. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 105 perc.

Ferzan Ozpetek a kortárs európai művészfilm egyik, váltakozó színvonalú alkotásokat felmutató, ám tagadhatatlanul legismertebb és legkedveltebb alakja. Ugyancsak népszerű kollégáihoz (Almodóvar, Ozon) hasonlóan két-háromévente jelentkezik új filmmel, melyek rendre bekerülnek a különféle európai filmfesztiválok és art mozik vetítési programjaiba. A török származású olasz rendező sikere leginkább megbízhatóságában, az általa preferált témák és motívumok állandó újrafogalmazásában rejlik: a múltban történt események összefonódása a jelennel, a családi, párkapcsolati nehézségek, a másság elfogadása mind-mind szerves tartozékai Ozpetek munkásságának, és nincs ez másképp legújabb, kísértettörténetbe ágyazott vígjátékában sem.

A pékségben dolgozó, színészi ambícióit egy pillanatra sem tagadó ifjú Pietro új lakásba költözik Rómában. Egyedül töltött napjainak unalmát csak unokatestvére, illetve otthonának szokatlan „lakói” törik meg. Pietro egy második világháború alatt működő színésztársulat tagjainak szellemével találkozik, akik arra kérik a rémült fiatalembert, hogy találja meg a legnagyobb élő olasz színésznőt, mialatt ők profi színészt igyekeznek faragni belőle. A film alapötlete stabil támaszt nyújt számtalan humoros szituáció kidolgozásához, melyekről a rendező ugyan nem feledkezik meg, azonban színészeinek eltúlzott alakításai és a szájukba adott erőltetett viccek sokat rontanak a komikusnak szánt jeleneteken. Hasonlóképp gyengítik a hatást a történetvezetés kidolgozatlan, gyakran nevetséges pillanatai. Nem világos, hogy a társulat tagjai miért épp Pietro segítségét kérik, ahogy az sem, hogy miért csak a film legvégén döbbennek rá, hogy haláluk óta közel hetven év telt el? A történelmi eseményekről pedig miért az interneten tájékozódnak? Ozpetek műve kedves, könnyed darab, azonban biztosan állítható, hogy sem ma, sem évtizedek múltán nem fogják a rendező kiemelkedő munkái közé sorolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11226