KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Gyilkos szezon

Bocsor Péter

Killing Season – amerikai, 2013. Rendezte: Mark Steven Johnson. Szereplők: Robert De Niro, John Travolta, Milo Ventimiglia. Forgalmazó: ProVideo. 91 perc.

A Gyilkos szezon alkotói bevallottan olyan mintákat követtek, mint A lápvidék harcosai (1968), a Gyilkos túra (1972) vagy A vadon foglyai (1997), amikor az érintetlen természetben élethalálharcot vívó, és közben morálisan felőrlődő férfiak küzdelmének toposzához nyúltak. Evan Daugherty forgatókönyvíró eredetileg a Shrapnel címet adta a történetnek, amelyben két, ellentétes oldalon harcoló második világháborús veterán évtizedekkel a háború után megpróbál leszámolni egymással és a saját múltjával. Noha a címet megváltoztatták, és az immár boszniai veteránok − egy az önbíráskodás bűnébe esett amerikai katona (Robert De Niro), és a brutális szerb szabadcsapat, a Skorpiók kínzómestere (John Travolta) − által vívott személyes háborút a jelenbe helyezték át, a forgatókönyv eredeti címe továbbra is kulcsot kínál a film alapkonfliktusának megértéséhez.

A közelmúlt háborús traumája ugyanis mindkettejük számára feldolgozhatatlan élménynek bizonyul, akár egy bennmaradt gránátrepesz, amelynek eltávolításához akaratra, vagyis a múlttal való szembenézésre, az ősellenségnek tett vallomásra van szükség. Olyan belső konfliktusra épül tehát a történet, amely remekül illeszkedik az említett filmes elődök tematikájába, és a két főszereplő izgalmas, eltérő irányú jellemfejlődését ígéri.

A film elején pergő képekben felvázolt ígéretes koncepciót azonban zavarba ejtően gyengén bontja ki Mark Steven Johnson rendező (Simon Birch, a kisember; Daredevil). Az egymáson keresztüli önmegértés lehetőségét kínáló párharc hamar mechanikus szerepcserék sorozatává silányul, amelyben az éppen nyerő helyzetben lévő, az ellenfelét foglyul ejtő fél közhelyes monológjai elég időt hagynak a másiknak, hogy az felülkerekedjék. Eközben hol túlzóan erőszakos, hol pedig már-már komikus kínzási módszerekkel − amilyen például a cukor helyett drámai mennyiségű sóval ízesített limonádé locsolása − araszolnak az így valóban megkönnyebbülést jelentő közös vallomás felé: mi egyformák vagyunk, te és én.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11673