KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A 42-es

Pápai Zsolt

42 – amerikai, 2013. Rendezte: Brain Helgeland. Szereplők: Harrison Ford, Chadwick Boseman, Nicole Beharie. Forgalmazó: ProVideo. 128 perc.

 

A baseball fekete zsenije, Jackie Robinson az amerikai sporttörténelem egyik legnagyobb alakja: nevét az ország minden lakója ismeri, kitüntetett helye van a kollektív tudatban, legendájánál talán csak Muhammad Alié nagyobb. Robinson jelentőségét egyebek közt ékesen bizonyítja az a tény, hogy pályája csúcsán, 1950-ben már játékfilmet forgattak róla, melyben a főszerepet maga alakította. A The Jackie Robinson Story azonban nem Hollywoodban, hanem a partvonalon készült (Hollywood nyersen rasszista okokból hárította el magától a projektet), az álomgyári munkások régi adósságot törlesztettek tehát azzal, hogy idén emléket állítottak a géniusznak.

Robinson nem csak sportolói talentuma miatt szerzett hírnevet, hanem mert működésének erős politikai színezete volt. Éppen akkor – közvetlenül a II. világháború után – lépett színre és játéktérre, amikor lassan kezdtek beizzani a polgárjogi küzdelmek az országban, és túlzás nélkül állítható, hogy ebben a folyamatban neki főszerep jutott. A profi baseball-liga első fekete játékosaként hatalmas teher nyomta a vállát, hiszen nemcsak az ellenfelekkel, hanem a nézők előítéletességével is meg kellett küzdenie.

A korábban forgatókönyvíróként szép sikereket arató (például A tűzben edzett férfit és a Titokzatos folyót jegyző), rendezőként azonban gyengébben teljesítő – a Visszavágót, a Lovagregényt abszolváló – Brain Helgeland a lassított felvételektől kezdve a diadalmas kísérőzenén keresztül az eleinte kevéssé magabízó, ámde idővel megacélosodó hős toposzáig és a karrierdramaturgiáig csurig tölti sportfilmes klisével a művét. A 42-es pompás tempójú, példásan megszerkesztett mozidarab, és még a klasszikus hollywoodi értékrendet és ideológiát büszkén vállaló attitűdje is szimpatikus (a bujálkodó edzőt felfüggesztik, a mocskolódó másikat bocsánatkérésére kötelezik, és egyáltalában: mindenki megkapja, ami neki dukál). Csupán egyetlen probléma van ezzel a filmmel, mégpedig az, hogy alig okoz meglepetést. Vannak ugyan benne leleményesebb, sőt: eredetibb megoldások (a forgatókönyvet is jegyző Helgeland a menedzsert adó Harrison Fordot ragyogó mondatokkal ajándékozza meg, és sikerül kihoznia a színészből pályafutása utóbbi évtizedeinek legkarakteresebb alakítását), egészében azonban éppen olyan a film, amilyennek az egyszeri ember egy mitikus amerikai sportolóról szóló, minden ízében polkorrekt, kortárs hollywoodi (re)produkciót elképzel.

Extrák: egy kisfilmben Harrison Ford és a Jackie Robinsont alakító színész, Chadwick Boseman beszél a szerepeik teremtette kihívásokról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/10 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11679