KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hogyan rohanj a veszTEDbe?

Andorka György

A Million Ways to Die in the West – amerikai, 2014. Rendezte: Seth MacFarlane. Írta: Seth MacFarlane, Alec Sulkin és Wellesley Wild. Kép: Michael Barrett. Zene: Joel McNeeley. Szereplők: Seth MacFarlane (Albert), Charlize Theron (Anna), Giovanni Ribisi (Edward), Amanda Seyfried (Louise), Liam Neeson (Clinch). Gyártó: Bluegrass Film / Fuzzy Door Production / RGB Media. Forgalmazó: UIP – Duna Film. Szinkronizált. 116 perc.

 

A dobogósan agyament alapötletre felhúzott Ted után Seth MacFarlane ezúttal vadnyugati nyeregbe pattanva feszegeti a jó ízlés határait, noha a konfliktusok akármelyik ezredfordulós tinivígjátékban megállnák a helyüket. A hatlövetű helyett inkább könyveket forgató Albert számára nem elég, hogy a kisközösség lúzereként kénytelen tengetni napjait (a birkatenyésztés már akkoriban sem számított a legmenőbb szakmának), ráadásként a fehérnép és a riválisok is bonyolítják az életet – mindezt tetézi, hogy nem csak a „bully” (Liam Neeson banditája), de még a piperkőc bájgúnár is jobb céllövőnek bizonyul nála (Neil Patrick Harris fenomenális a typecast-szerepben), a megfelelő hölgy elnyeréséig vezető kacskaringós úton így elkel a külső segítség és némi kerülőutas ravaszság is. Miközben előkerülnek a szokásos motívumok a korhatáros poénokat szállító mellékszereplő-párostól a Stratégiai Fontosságú Táncos Mulatság alatti pengeváltásig, a rossz korba született főhős monológjai egyúttal balegyenest adnak a romantikus pionír-mítosznak is: lehetsz az új világ letéteményese, a határvidék ettől még agresszív tahókkal teli, ingerszegény porfészek marad, ahol a doktor néha előbb öl meg, mint a kórság.

Az alkotók persze nem annyira a zsánertörténettel feleselő cinefil vénájával parodizálnak, inkább csak western díszleteket állítottak fel a gegparádéhoz, eközben azonban olyannyira adnak a külsőségekre (a főcímdal telitalálat, a Monument Valley totálképeibe pedig majd’ belesajdul a szív), hogy az ember a jóleső ökörködés után mégis olthatatlan vágyat érez a klasszikusok elővételére. A rég látott műfajkoktélt újszerűen keverő westernkomédia a meredek altesti poénok ellenére is üdítő nyári feelgood-mozi, valahol félúton a Fényes nyergek és a Vadiúj vadnyugat színvonala között - bizarr, de ellenállhatatlanul mulatságos képződmény, akár egy akkurátusan pödört, önmagába kanyarodó Möbius-bajusz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11910