KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Jenkik

Kránicz Bence

Yanks – angol–amerikai, 1979. Rendezte: John Schlesinger. Szereplők: Richard Gere, Lisa Eichhorn, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: MGM-UA. 138 perc.

Noha senkinek nem az ő neve ugrik be elsőként, ha a hatvanas évek brit újfilmjei kerülnek szóba, John Schlesinger a free cinema meghatározó alkotójaként vált ismertté. Politikusabb és társadalmi ügyekben elkötelezettebb pályatársainál, Reisznél vagy Richardsonnál azonban sokkal jobban boldogult a tengerentúlon, új-hollywoodi sikerfilmjei pedig anyagi lehetőséget teremtettek számára, hogy rendre visszatérjen forgatni Angliába. Ebben a tekintetben az Éjféli cowboy-t követő Átkozott vasárnap és a Maraton életre-halálra után készített Jenkik is a rendező szívügyének számított, ez utóbbi film ráadásul Schlesinger nemzedékének fontos tapasztalatát, a II. világháború alatt a szigetországban állomásozó amerikai katonák és a helyiek kényszerű együttélését dolgozza fel.

A jenki Matt (Richard Gere) és a brit Jean (Lisa Eichhorn) szerelméről szóló történet az egyébként sem újító szelleméről híres rendező kezei között régimódi, a klasszikus Hollywood háborús melodrámáit idéző filmmé formálódik, melynek érdekessége elsősorban abban áll, ahogyan a műfaj nemes hagyományait betartva a történelmi valóság kevésbé fennkölt, ebben a zsánerközegben finoman szubverzívnek ható részleteit is megmutatja. A kulcsszó az átmenetiség: a frontra vonult férfiak nélkül élő angol nők és a könnyű kalandokat kereső amerikai katonák egyaránt tisztában vannak vele, hogy a kialakuló kapcsolatok nem tarthatnak sokáig, az érzelmeknek viszont nem lehet gátat szabni. Van, aki higgadtan, támogatást keresve bonyolódik bele egy viszonyba, mások a holnappal nem gondolva összeházasodnak. Hőseink sem maradhatnak együtt, csak a viszontlátás esélyét harcolhatják ki maguknak. Emiatt a happy end sem kézenfekvő, sőt, a pályaudvaron tolongó, a hazainduló katonáktól ki tudja, mit remélő asszonyok képe némi szatirikus élt is kölcsönöz a bő lére eresztett, míves, mára kissé porosnak ható mozidarabnak.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12168