KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Citizenfour

Sepsi László

Citizenfour – német-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Laura Poitras. Kép: Kirsten Johnson, Laura Poitras. Szereplők: Edward Snowden, Glenn Greenwald. Gyártó: Praxis Film / Participant Media. Forgalmazó: Magyar Hangya. Feliratos. 114 perc.

 

Mielőtt 2013-ban Edward Snowden kiszivárogtatta volna, milyen alkotmányellenes módszerekkel figyeli meg és hallgatja le saját állampolgárait is az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal, a cikkeket megíró újságírók mellett megkereste Laura Poitras dokumentumfilmest is, hogy harmadik félként rögzítse az interjúkat. Az így elkészült Citizenfour, a munkássága miatt az állambiztonsági szervek által szintén zargatott Poitras 9/11-trilógiájának zárdarabja, az elhatározástól Snowden kényszerű moszkvai emigrációjáig követi az eseményeket, ám tárgyilagos szenvtelensége mögött Poitras munkája ideológiailag éppoly terhelt darab, mint bármelyik Michael Moore-tétel.

A Citizenfour fő problémája mégsem az, hogy Snowden és pártfogóinak gondolatmenetével csak a legolcsóbb állami porhintést állítja szembe, így a mismásoló ügyvédek és Obama elnök terelése még azelőtt elveszítenek minden nézői szimpátiát, hogy egyetlen valamirevaló érvük előkerült volna (ha van ilyen egyáltalán), hanem hogy a készítők kevéssé reflektálnak saját médiaszövegük pozíciójára a történetben. A hongkongi hotelszobában adott beszélgetések mögött csupán a rendszerrel szembeszálló kisember naiv mítosza sejlik fel, amit csekély mértékben árnyal, hogy Snowden láthatóan élvezi ezt a szerepet és a vele járó nyilvánosságot, önként engedve be privát szférájába a dokumentumfilmes stáb fürkész kameratekintetét. Amellett, hogy a Citizenfour ezzel csak megerősíti a szivárogtató Dávid és a mindig fülelő Góliát kényelmesen ismerős történetét, távolságtartás nélkül vállalja fel az NSA tevékenységéből levezethető paranoid világképet. A megfigyeltség puszta lehetősége öncenzúrára készteti a megfigyeltet, hangzik el többször a foucault-i tanulság, miközben a nyomasztó soundtrack vagy az egyik beszélgetés alatt megszólaló tűzriadó sokkja egyaránt a zsigeri nézői bevonódást, az „akár én is lehetek megfigyelt” érzetét erősítik. A Citizenfour ezáltal úgy beszél a megfigyeltség elleni harcról, hogy közben épp rettegni tanít – de a paradoxon tematizálására sajnos már nem pazarol játékidőt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12222