KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pattaya

Varró Attila

Pattaya – francia, 2016. Rendezte és írta: Franck Gastambide. Kép: Renaud Chassaing. Zene: Eric Neveux. Szereplők: Franck Gastambide (Francky), Malik Bentalha (Krimo), Anouar Toubali (Le Nain), Ramzy Bedia (Reza), Gad Elmaleh (Marokkói). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 92 perc.

 

Kevés kisebbség sorsa keserűbb a filmvilágban a törpékénél, egyformán zsákmányolja ki őket a tömegfilm kötelező poénforrásként bulifilmektől zsánerparódiákig, és a művészfilm minden valamirevaló álomjelenet szürreális epizódfigurája gyanánt. A francia komikus Franck Gastambide nagysikerű webfilm-sorozata (Kaira Shopping) óta önjelölt emancipátora a mélynövésűeknek: egyfajta szerzői tettestársként tekint visszatérő lakótelepi liliputi-karakterére, aki acélos elszántsággal küzdi magát a csúcsra, lenézett házikedvenc státuszból übermensch-é üdvözülve. Míg a 2012-es év legnézettebb francia filmjét jelentő Pornó a házban szexmániás hüvelymatyija egy pornó-demo elkészítésének hétvégi kalandszériája végén nagymenő felnőttfilm-sztárként hagyja maga mögött örökkamasz lúzertársait, a tavalyi Pattaya hasonszőrű balek-vígjátékának Korán-faló tökmagja a hírhedt thaiföldi szexparti-város poklában edződik Mini Van Damme-á, miután ingyenüdülésre vágyó ügyefogyott cimborái a háta mögött benevezik a helyi törpe thai-boksz bajnok elleni élet-halál mérkőzésbe.

A Pattaya kisszámú erényei között hiába keresnénk műfaji természetűeket (elsősorban altesti gegekre és nemi/faji sztereotípiákra kihegyezett taplókomédiája nagyjából a Másnaposok 2. kudarcba fúlt vakrandevúja a filippínó Weng Weng-filmparódiákkal), humorának csekélyke szubverziója kimerül abban, hogy ezúttal csupa arab karakterre bízza a hagyományosan fehér bunkókra szabott „harmadik világ”-alázást, a karakterek szerethetősége pedig nagyjából a fertőző vérhaséval vetekszik (beleértve a főszerepben feszítő író-rendezőt is). Ám az őszinte törekvés mellett, amellyel Gastambide szimpla dwarfsploitation helyett annak lánglelkű kritikáját kínálja nézőinek, minden más ellenvetés jócskán eltörpül – ami talán nem számít elég magasröptűnek a hobbitok és umpalumpák nagyformátumú szerzői bravúrjaihoz képest, de ebben a műfajban bizony a kicsit is becsülni kell.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13087