KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Az állampolgár

Jó itt

Barkóczi Janka

Vranik Roland jólelkű főhőse a bissaui polgárháború elől menekül a barátságosnak hitt Magyarországra.

 

Wilson, a jól futó élelmiszer áruház galamblelkű biztonsági őre életében először elnyeri „Az Év Dolgozója” címet és a díjjal járó csodálatos wellness hétvégét. Nem is lenne ebben semmi különös, csakhogy Wilson nagydarab afrikai bevándorló, az ABC pedig Budapesten van. A férfi Bissau-Guineából, a polgárháború elől menekült Magyarországra, ahol érzése szerint végre révbe érhet. Mi mással zárhatná le szebben hosszú útját, mint hogy új, választott hazájában megszerzi a magyar állampolgárságot? Csakhogy ezt a címet nem adják ám könnyen. Wilson keményen küzd a nyelvvel, magolja a Szózatot, izzadva recitálja a hét vezér lehetetlen hangzású neveit, próbál tökéletesen felelni minden bizarr kérdésre, melyet az állampolgári vizsgán nekiszegeznek. Bár kicsi az esélye annak, hogy a vizsgáztató bizottság rá tudna bökni a térképen Bissau-Guineára, a szerencsétlen kérelmező számára nincs irgalom. Wilson elhasal a vizsgán, és úgy tűnik, még sokat kell tanulnia arról, hogy mi a magyar.

Vranik Roland, aki a Fekete kefével és az Adással már bizonyította, hogy különös érzéke van az abszurdhoz, most az európai valóságra épít, melyből magához és a lehetőségekhez képest csak visszafogottan használja fel az abszurd elemeket. Az állampolgár Szabó Ivánnal közösen fejlesztett terve néhány évvel és két lépéssel megelőzte a napi híreket, még akkor is, ha a bemutató idején már mindenki számára napnál világosabb, hogy a téma ettől kezdve nálunk is egyre fontosabb. Az eredetileg vígjátéknak induló forgatókönyv végül nem lett, mert nem is lehetett komédia, inkább a bürokrácia és a meg nem értés szomorú balladája. 

A történet aurájához komolyan hozzájárul, hogy a főszerepeket valóban a filmben emlegetett országokból érkezett bevándorlók játsszák, akiknek arca és tapasztalata hitelesíti a karaktereket. A Wilsont alakító Dr. Cake-Baly Marcelo közgazdász és villamosvezető, jelenleg a BKV alkalmazottja. Vranik őt egy merész ötlettől vezérelve, az utcán szólította le, hogy felkérje a szerepre, ami abszolút jó választásnak bizonyult. Kisugárzása bizonyos pillanatokban Forest Whitakert idézi, játéka meggyőző és drámai. A biztonsági őr ideiglenes lakótársát, a házasságon kívül teherbe esett, és a bicskei menekülttáborból szökött Shirint szintén amatőr színésznő, a finom szépségű, iráni Arghavan Shekari formálja meg. Shekari eredetileg tanulni jött Magyarországra, majd itt maradt, ahol jelenleg is angolt és jógát oktat. A Wilson életében felbukkanó másik nő, Mari (Máhr Ági) a kifulladt házasságában vergődő tanár, aki elvállalja, hogy különórákkal segíti a férfit a vizsgára való felkészülésben. Az élményalapú tanulás közben lassan egyéb téren is elmélyül a két magányos lélek kapcsolata, és egy minden konvenciót felborító szerelem veszi kezdetét. A két nő rivalizálása, eltérő érdekeik és a menekültekre kényszerített bürokratikus kanosszajárás végül olyan döntésekhez vezet, melyeket aztán minden érintett bánhat.

A Wilsonhoz hasonló idegenek eddig is fel- feltűntek a 2010-es évek magyar játékfilmjeiben, mint Hajdu Szabolcs Délibábjában, a Liza, a rókatündérben, vagy korábban Miklauzic Bencénél A zöld sárkány gyermekeiben, jelenlétük mégis elsősorban morális és spirituális tartalommal bírt. Az állampolgár és Nagy Viktor Oszkár 2015-ös TV-filmje, a Hivatal már sokkal inkább a hétköznapok küzdelmeit mutatja be, melyek idegőrlőek, banálisak, ugyanakkor valódi tragédiák és sikertörténetek kiindulópontjai lehetnek. Vranik filmje egyértelműen Rainer Werner Fassbinder 1974-es mesterművével, A félelem megeszi a lelket című filmmel rokon, bár meg sem közelíti annak mélységeit. Hiába párhuzamos a jobb napokat megélt európai nő és a kicsattanóan életerős afrikai férfi szerelmének motívuma, hiába sok a hasonlóan félreértett és félremagyarázott helyzet, a magyar filmből hiányzik a társadalom csupasz kíméletlenségének ábrázolása, és a fassbinderi kérlelhetetlenséggel kiterített emberi természet. Az állampolgár inkább a rosszul kezelt helyzetekről szól, mint a kegyetlenségről, hangulata még nem teljesen reménytelen, legfeljebb melankolikus. Amikor az értetlen bizottság arról kérdezi a vizsgázót, hogy tulajdonképpen miért szeretné feltétlenül megszerezni a magyar állampolgárságot, a keresetlenül egyszerű válasz így szól: azért, mert jó itt. Kérdés, hogy meddig marad ez a válasz, és mikor lesz igazán súlya egy erről szóló filmnek.

 

AZ ÁLLAMPOLGÁR – magyar, 2017. Rendezte: Vranik Roland. Írta: Vranik Roland és Szabó Iván. Kép: Juhász Imre. Zene: Bukovszky Ferenc és Major Csaba. Vágó: Makk Lili. Producer: Fehér Károly. Szereplők: Dr. Cake-Baly Marcelo (Wilson), Máhr Ágnes (Mari), Arghavan Shekari (Shirin). Gyártó: Popfilm. Forgalmazó: Mozinet Kft. 109 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 50-51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13091