KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A kolónia

Soós Tamás Dénes

Colonia – német-francia-luxemburgi, 2016. Rendezte: Florian Gallenberger. Szereplők: Emma Watson, Daniel Brühl, Michael Nyqvist. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 106 perc.

 

1973, Chile. Pinochet katonai puccsal átveszi a hatalmat, a szocialista államfő, Salvador Allende az elnöki palota ostroma végóráiban főbe lövi magát. Az utcán zavargások, tisztogatások kezdődnek, Allende szimpatizánsai, ha nem viszi el őket a titkosrendőrség, elbujdosnak. Sokat látott képek, de a német rendező, Florian Gallenberger új történetet kerít melléjük. A Colonia Dignidadét, a „Méltóság Kolóniájáét”, amit a II. világháború után Dél-Amerikába menekült német emigránsok alapítottak, hogy külhonban is megőrizzék a német kultúrát. A Chile déli részén fekvő, békés földművelő közösséget Paul Schäfer evangélikus lelkész és exnáci alakította át zárt, vallási szektává a hatvanas években. A külvilág felé a bajor kisvárosok idilljét közvetítette a kolónia, amely papíron jótékonysági szervezetként működött, és ingyenes orvosi ellátást biztosított a helyieknek. A valóság azonban inkább egy kényszermunkatáborra hasonlított, ahol agyondolgoztatták és nyugtatókkal szedálták a bentlakókat, a férfiakat, nőket és gyerekeket elkülönítették egymástól, hogy felbontsák a családi kötelékeket, a szexualitást, mint az ördög eszközét, stigmatizálták. Az ördögi figura valójában Schäfer volt, aki annak idején pedofíliavádak elől menekült Chilébe, a kolónián is molesztálta a fiúkat, és náci háborús bűnösöket (köztük állítólag Josef Mengelét) bújtatott. Lepaktált a Pinochet-rezsimmel is, amelynek fegyvereket és mérges gázt gyártott, politikai foglyait pedig földalatti kínzókamrákban vallatta. A kolóniában is egy Allende-párti német aktivistát rabolnak el, az ő megmentésére indul légikisasszony-szerelme, Lena – de a filmnél ezúttal vérfagyasztóbb a valóság. Gallenbergert nem érdeklik a Harmadik Birodalom és a chilei diktatúra háttérjátszmái, sem a személyi kultusz vagy a vallási fanatizmus pszichológiája. Motivációkkal, karakterépítéssel mit sem bajlódik, helyette csak és kizárólag arra koncentrál, hogy tételesen felsorolja Schäfer rémtetteit. Mindebből akár még velős szektahorror is kerekedhetne, de a német rendező olyan szépre komponált, „jó ízlésű” képekben fogalmaz, hogy megfosztja a filmet elborzasztó hatásától. A fordulatok valószerűtlenek, közhelyesek, az elektrosokk után magát félkegyelműnek tettető aktivistánál pedig Woody Allen is hitelesebb kommunista lázadó volt a Banánköztársaságban. Bár Gallenberger szenzációsan érdekes történetet talált, csak a szenzációt forgatta le belőle – azt is enerváltan, Pablo Larraín iróniája és Costa-Gavras éleslátása nélkül.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13110