KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Halálos iramban 8.

Huber Zoltán

The Fate of the Furious – amerikai, 2017. Rendezte:  F. Gary Gray. Írta: Chris MorganGary Scott Thompso. Kép: Stephen F. Windon. Zene: Brian Tyler. Szereplők:  Dwayne Johnson (Hobbs), Charlize Theron (Cipher), Scott Eastwood (Eric), Vin Diesel (Toretto). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált.

 

Hívhatjuk hetedik művészetnek és csodálhatjuk százhúsz év alatt elért magasságait, a mozi alapvetően a bennünk élő gyermeken keresztül lép kapcsolatba velünk. A sötétben fénylő, mozgásba lendülő képek csodája minden filmben közös, de ha kizárólag a tizenegy éves énünk szája marad tátva, ott vélhetően nem az intellektuális finomságokon volt a fő hangsúly. A vagány sofőrökből, csillogó karosszériákból és szögegyenes benzinfilozófiai egysorosokból gründolt Halálos iramban-franchise pontosan azért dübörög még mindig, mert a naiv kiskamasz-fantáziánkat találja célba. A Diesel-meghajtású, magas fordulatszámon pörgő széria sohasem árul zsákbamacskát, így nemcsak napjaink legjobb no-brainer kikapcsolódása, de a hagyományos akciófilmes esztétika egyik utolsó nagy mohikánja is. A mindent elviccelő vagy folyamatosan vívódó hősök, a nosztalgikus önparódiák és barokkos neo-trash idézőjelezgetések korában külön öröm az olyan maszkulin szappanoperával egyben tartott krómpornó, ami mérföldekre elkerüli agyunk legcsekélyebb igénybevételét. Hét epizód és négymilliárd dollárnyi bevétel után szerencsére már rég túl vagyunk az olyan földhözragadt dolgokon, mint a rigorózus fizikai-logikai-narratív törvényszerűségek. Csak az öröm-potenciál és a menőség-faktor számítanak, hogy minden és mindenki jól mutasson a vásznon. A sorozat nem véletlenül vonzza magához a műfaj legnagyobb neveit, amolyan össznépi gálaműsorrá varázsolva a filmet, ahol csupán annyi szabály van, hogy a kalandok után közös grillezésen kell köszönetet mondani az újonnan megtalált családért. Ahogyan Dom Toretto dörmögi: nem az számít, mi van a motorház alatt, hanem az, hogy ki ül a volánnál. Jelen esetben az autóskártya-gyűjtő, színes matchboxokat egymásnak gurító énünk taposhat a gázba és amíg ez így marad, a széles vigyor és a színtiszta komolytalanság garantált.  


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13202