MoziTű, cérna, szerelemAndorka György
Sir – indiai, 2018.
Rendezte és írta: Rohena Gera. Kép: Dominique Colin. Zene: Pierre Aviat.
Szereplők: Ahmareen Anjum (Devika), Vivek Gomber (Ashwin), Geetanjali Kulkarni
(Laxmi), Tillotama Shome (Ratna), Rahul Vohra (Haresh). Gyártó: Inkpot Films /
Ciné-Sud Promotion. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
99 perc.
Míg Európában a hasonló
meséket többnyire történelmi korokba szükséges visszaröpíteni, a társadalom
emelte falakat áthágó szerelem a világ más részein még valódi téttel bíró,
átélhető konfliktust jelenthet, anélkül, hogy a cselekményre a mesterkéltség
billogát sütnék. Az első-játékfilmes indiai író-rendező Rohena Gerát dicséri,
hogy a klisé- és giccsveszélyes alapmotívum csapdáit elkerülve rendkívül
pontosan és érzékenyen ábrázol egy közeledési folyamatot, szinte
kamaradrámaként előadva egy elegáns mumbai lakásban – filmje a maga
visszafogott, csipkefinom módján kúszik a bőr alá, hogy karakterei és helyzetei
még sokáig a nézővel maradjanak.
A faluról felköltözött,
fiatalon megözvegyült szolgálólány és munkaadója között ébredő rokonszenvhez
furcsa szimmetria adja a hátteret – a divattervezői álmokat dédelgető,
ambíciótól fűtött lány sorsa minden igyekezete ellenére predesztináltnak
látszik, a lemondott esküvőjét sirató férfiből pedig, anyagi jóléte ellenére,
éppen a tűz hunyt ki. A történetvezetés legnagyobb erénye, hogy hiába világos,
hová fut ki az egész, ritkán kiszámítható, hogy egy adott jelenet pontosan
milyen fordulatot is vesz – a zárlat pedig ennek megfelelően egyszerre
kielégítő és hiányérzetet hagyó, amely tündérmese helyett a realitások talaján
marad: a kapcsolatnak csak a társadalmi felemelkedéssel együtt lehetséges jövője,
igényeljen bár utóbbi egy csipetnyi deus
ex machinát. Ha a mű csak feleennyire lenne jó, a bemutató már akkor is
örömteli lenne, tekintve, hogy a szubkontinens termésével a hazai közönség
jószerével csak fesztivál- és klubvetítéseken találkozhat – talán ennek is
köszönhető, hogy a forgalmazók nem bíztak az eredeti címben („Uram”), némileg
megfosztva ezzel az utolsó párbeszéd a történetet kerekre záró csattanóját az
őt megillető hangsúlytól.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
