KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Filmpalkátok

Régi idők tanúi

Schauschitz Attila

Magyar némafilm-plakátok és Koleszár Erzsébet filmplakátjai a berlini Collegium Hungaricumban.

 

Újabb állomásához ért a Collegium Hungaricum filmtörténeti dokumentumkiállításainak sorozata: a húszas-harmincas évek berlini magyar filmcsillagainak átfogó bemutatása, továbbá a Lia de Puttyról és Eggerth Mártáról szóló kiállítások után ezúttal az 1910-es évek magyar némafilmje költözött a magyar kultúrintézet földszinti kiállítótermébe.

Az elmúlt viharos évszázadban veszendőbe ment vagy megsemmisült az akkoriban világszerte népszerű magyar némafilmek kilencven százaléka; az utókornak ezért egyéb tárgyi emlékekre, újságcikkekre, képeslapokra, műsorfüzetekre, vagy – mint a szóbanforgó kiállításon – e filmtermés legmarkánsabb nyomaira, a filmplakátokra kell hagyatkoznia a korszak felidézése során.

A Collegium Hungaricumban kiállított, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gazdag anyagából válogatott 32 plakátot azonban nem csak hiánypótló jellege teszi fontossá; művészi értékük önmagában is jelentős élmény a látogatóknak. A magyar némafilmgyártás sikere egybeesett az alkalmazott grafika és a plakátművészet felvirágzásával, a litográfia iparszerű felhasználásával. Miközben kiemelkedő képzőművészek is szívesen kísérleteztek plakátrajzolással, kialakult egy erre a műfajra szakosodott grafikusnemzedék, amelynek magas mesterségbeli tudásáról, újszerű látásmódjáról, látványos és lendületes stílusáról a kiállított plakátok is tanúskodnak. Csabai Ékes Lajos, Földes Imre, Bíró Mihály, Vértes Marcell vagy Sátory Lipót munkái erőteljesen hozzájárultak koruk képi világának alakításához, utólag pedig fogódzót nyújtanak az akkori idők rekonstruálásához, valamint a személyes művészi jegyeket hordozó és a kompjuterizált, uniformizált filmplakátok közötti kontraszt megrajzolásához. A munkák művészi értékét ugyan nem, de piaci jelentőségét tovább növeli, hogy sok esetben egyetlenként megmaradt darabokról van szó.

Művészi jelentőségük mellett a plakátok természetesen fontos információkat is örökül hagynak. Egyebek mellett emlékeztetnek a később hollywoodi rendezői karriert befutó Kertész Mihály és Korda Sándor korai munkáira, például ez utóbbi 1916-os filmjére, a Vergődő szívek című „társadalmi drámára 5 felvonásban”, amely a Mozgókép Otthonban került bemutatásra. Karinthy Frigyes filmíróként jelenik meg A riporterkirály plakátján, a Kamara Mozgóképszínház vásznán pedig 1921-ben Uray Tivadar játssza Petőfi Sándor, míg Bayor Gizi Szendrey Júlia szerepét.

A kiállítás létrejötte a Filmarchívum mellett az előző filmtörténeti kiállításokat is válogató és rendező Königer Miklós, továbbá a gyűjteményét rendelkezésre bocsátó Werner Mohr érdeme. A plakátok rajzai mellett Werner Mohr egykorú képeslapjai keltik életre a magyar némafilm hőskorának jelentős alakjait.

Ezzel a kiállítással párhuzamosan a Collegium Hungaricum emeleti galériájában kapott helyet Koleszár Erzsébet filmplakát-kiállítása. A grafikus alkotásai a hetvenes és a nyolcvanas évek különböző irányzatait képviselik rajzból, festményből, fényképből és szövegből készült kollázsokkal. Koleszár plakátjainak egy része már-már elfeledett filmeket idéz; a művész, nem utolsó sorban az említett évtizedeknek megfelelő kultúrpolitikai gyakorlat, a megbízások irányított és monopolizált elosztása miatt, ritkán népszerűsíthette a legnagyobb sikereket. Az akkoriban még mindig kézműves tudást igénylő, figyelemkeltő, erőteljes humorral készült vagy éppen szürreális mezőkbe nyúló plakátok mindenesetre konkrét tárgyuktól függetlenül is művészi értéket képviselnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2765