KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szökevényvonat

Nagy Zsolt

 

Szokatlan alaphelyzet: japán ötlet alapján egy orosz rendező amerikai színészekkel készít filmet. A kultúrák keveredéséből akár izgalmasan eredeti művek is születhetnek. A kalandfilm és a lélektani dráma már nehezebben vegyíthető, kettős érzékenységet, kétféle rendezői tudást igényel.

Koncsalovszkij, aki emberábrázoló képességéről olyan művekkel tett bizonyságot, mint Az első tanító vagy a Szibériáda, a jelek szerint nem tudott, nem akart teljesen kibújni a bőréből, megpróbálta fegyintézetből menekülő hőseit a kalandfilmben megszokottnál árnyaltabban ábrázolni. A végeredmény nem győz meg arról, hogy ezt kellett tennie: a kalandos történetet meg-megakasztja a lélekelemző szándék, az emberi dráma kibontakozásának viszont a kalandfilm kötelező sablonjai állják útját. Ha ez a film mégis kiemelkedik az akciófilmek áradatából, az csakis annak köszönhető, hogy Koncsalovszkij a messziről jött ember ártatlanságával csodálkozik rá az amerikai társadalmat átható végletes, nemes és nemtelen indulatokat szülő individualizmusra. Végzetes, elszabadult indulatokat, rögeszmés céltudatosságot, halálos virtuskodást, az életet egyetlen hatalmas párviadalnak tekintő eltorzult értékrendet állít elénk a rendező. Olyan szuggesztíven, nagy láttató erővel, hogy elhisszük neki: ez (is) Amerika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/08 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4971