KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

X-program

Nóvé Béla

 

Elnézem Virgilt, ezt az ártatlan majmocskát, ki jobb mancsát diótörő mozdulattal a baljába veregeti, s ahogy a film pereg, lassúdan és félig agymosottan egyszer csak azon kapom magam, hogy az én öklöm is a tenyerembe csattan... Kínos önlelepleződés – még jó, hogy sötét van, s csak másodmagamban ülök a nézőtéren. Mert a tenyerem csattanása – akár e jobb sorsra érdemes szegény csimpánzkölyöké – távolról sem tetszést jelez. Egyezményes majomnyelven csupán annyit tesz: „Segítség! Baj van! Áz emberiség már megint valami rút cselszövényre készül!”

Bizony mondom, meg kell majmulni ebben a cudar világban! Nem elég, hogy majomédesanyáinkat orvul kilődözik mellőlünk, mimajomságunkat szülőhonunktól elszakítva, egy wisconsini pszichológiai kutatóközpontba hurcolnak, de mikor e sokkból kissé magunkhoz térve kezdenénk végre megcsimpaszkodni szelíden szőke főemlős pótmamánkba, a szívtelenek még tőle is elszakasztanak, hogy egy floridai légibázis kísérleti áldozataként atombombázó pilótának trenírozzanak! Gyalázat, kérem, kétlábonjáró gyalázat...

Nem, Mr. Darwin, nem erről volt szó! Vissza az egész, ilyen álnok rokonsággal mi nem közösködünk! Mert lehet, hogy az ember már nem, de a majom, kérem, az még igenis lehet – Ember! Szőrös és aszott keblében érző szív dobog, s akár elhiszik, akár nem, olyik-másik még intelligensebb is lehet, mint egynémely pszichológok és repülőezredesek – hogy az átlag amerikai mozinézőt ne is említsük! Nem hagyjuk magukat, példának okáért, a szentimentalizmus rövidpórázánál fogva képtelennél képtelenebb stupiditásokba rángatni. Ha már minden poén elfogyna, s a dramaturgiai önkény úgy kívánja: éppenséggel atomsokkba...

Csak ne tessék hát úgy elbizakodni! Mert, úgy rémlik, sokba telik még, amíg az emberiség eljut e köznapi majombölcsesség alapfokára. Addig pedig nem árt a gyakorlás. Kifordult ínnyel vicsorogva tépjük meg ritkás szőrzetünk, csapkodjunk elszántan és ütemesen a markunkba! Alapozó kurzusként jobb híján az X-program tanulmányozása is megteszi. Ám intellektuális túlterheltségünket ajánlatos utána egy könnyű állatkerti sétával levezetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5340