KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Régi filmek gobelinje

László Zsófia

 

Péreli Zsuzsa 1974-ben végzett az Iparművészeti Főiskolán, gobelin szakon. Azóta három önálló kiállítása volt idehaza, és több csoportos kiállításon vett részt külföldön: Belgiumban, Franciaországban, Lengyelországban, Finnországban, Svájcban. A címlapon látható, Asta Nielsenről mintázott életnagyságú mellképe szerepelt a Műcsarnokban megrendezett Manuálcsoport kiállításon.

Miért éppen Asta Nielsenről készítettél gobelint?

– Foglalkoztat a múlt. Szeretnék a régi időkre emlékezni, arra, amit nem élhettem meg, amit nem ismerhettem. Vágyódom a meg nem élt után, és ehhez akarok kedvet csinálni az embereknek. Témáim egy része átírat: múlt század végi vagy század eleji – zömükben családi – fényképeket örökítek meg gobelinen. A szememben Asta Nielsen olyan múltbeli jelenség, akit nem csupán azért kell megörökíteni, mert kiváló drámai színésznő és remek komika volt, hanem mert jellembélileg is méltó a megemlékezésre.

Sokszor láttad filmen?

– Tulajdonképpen moziban nőttem fel. Apám, míg élt, a Filmtudományi Intézetben dolgozott, és így rengeteg muzeális filmet láttam, köztük Asta Nielsen-filmeket is. Vettünk egy zsúrkenyeret, beültünk a vetítőbe és órákig filmeket néztünk.

Emlékezetből szőtted Nielsent?

– Nem, a munkámhoz fényképeket használok. A Nielsen-mellkép például egy MTI fotó alapján készült. Egyébként csináltam már gobelint Márkus Emíliáról és Sarah Bernhardtról is. Fényképhatású gobelineket akarok csinálni, ezért fontos, hogy hasonlítsanak a modellre, de egyúttal maradjanak gobelinek. Sokat járok az Ecserire, régi fényképeket keresni. Több fényképem van Nielsenről, és a fotók tanúsága szerint roppant kifejező az arca. Ez a gobelin 1978-ban készült, de a közeljövőben ismét tervezek egyet róla. Egyébként a gobelin komoly műfaj, és jól esik egy kicsit viccelődni vele. Különben a Nielsen-gobelin klasszikus francia technikával készült, és gyöngytyúktollak vannak beleszőve.

Milyen ma a kapcsolatod a filmmel?

– Változatlanul szeretem a filmeket, de jó ideje nem járok rendszeresen moziba. Tahiban élek, meg időm sincs elég. Azért, ha tehetném, mindig Fellini-filmeket néznék. Utánozhatatlanul képszerűek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/12 34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8053