KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karamell

Donáth Mirjam

Sukkar banat – francia-libanoni, 2007. Rendezte: Nadine Labaki. Írta: Nadine Labaki, Jihad Hojeily és Rodney El Haddad. Kép: Yves Sehnaoui. Zene: Khaled Mouzannar. Szereplők: Nadine Labaki (Layale), Yasmine Elmasri (Nisrine), Joanna Moukarzel (Rima), Gisèle Aouad (Jamale Tarabay), Adel Karam (Youssef), Sihame Haddad (Rose). Gyártó: Bac Films / Les Films de Beyrouth / Roissy Films / Sunnyland. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 95 perc.

 

Miért nem hagy mélyebb nyomot négy barátné csivitelése egy bejrúti szépségszalonban, mint egy New York-i kávézóban? Nos, nem a helyszín miatt.

Az elsőfilmes Nadine Labaki nem azt tűzte ki céljául, hogy szexről sziporkázó replikákról híresüljön el az ő Karamellje. Napos képeket akart készíteni a háborús szürkeségről ismert Libanonról, beugrott hát a főszerepbe, hogy gyönyörű adottságai szerényen beragyogják a vásznat, és felfedje a látszólag teljes szabadságban élő közel-keleti nők titkait. Szex és Bejrút? Ugyan… vagy csak nagyon csendben. Labaki filmje szociálisan érzékeny darabnak indul, mely a még erős tradíciók között nevelkedett, de már a modern korban élő nők viaskodását mutatja a társadalmi konvenciókkal.

Layale a szüleivel él, és titkos kapcsolatot tart fent egy kiszámíthatatlan házasemberrel. Dudaszó a szalon előtt, máris otthagy csapot-papot, gyantázásra előkészített karamellt, fut a férfihoz. Munkatársa, Nisrine, a szerelméhez készül férjhez menni, de retteg attól, hogy kiderül, már elveszítette a szüzességét. Barátnőjük, a negyvenes Jamale az elvirágzástól tart, és mindent megtesz, hogy felvegye a kesztyűt a tévészerepekért ácsingózó fiatalok konkurenciájával. A hajmosó Rimának pedig nagy pechje, hogy a világnak azon táján leszbikus, ahol ez még mindig a tabuk tabuja.

Kedvesek a szereplők, a párbeszédek, a bolond néni a szomszédból. De Labaki az unalomig ismert felszínen marad. Mit tehet egy csapat tehetséges amatőr színésznő, mit a szívderítő libanoni képek, és a „még izgalmas is lehetne” sztori, ha a forgatókönyv csak könnyű kézzel firkantott női napló?

Nézzük az egzotikus miliőt, Labakit és erős szemhéjfestékét. Bevillan a Marokkó, még többször a Vénusz Szépségszalon, múlatjuk az időt. A filmet, mint egy elkanalazott desszertet, nem nagyon emlegetjük többet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9392