KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Öngyilkos szüzek

Alföldi Nóra

The Virgin Suicides – amerikai, 1999. Rendezte: Sofia Coppola. Szereplők: Kirsten Dunst, James Woods, Kathleen Turner. Forgalmazó: Caesar Film International. 97 perc.

 

Sofia Coppola filmográfiájában mindössze három nagyjátékfilm szerepel, mégis bizton állítható, hogy a legújabb Hollywood fenegyerekei között, ha nem is a legtehetségesebb, de mindenképpen a legszemélyesebb hangnemet megütő, markáns szerzői világgal rendelkező rendező. Stílusa könnyedén felismerhető, témája szinte mindig ugyanaz: ártatlan, közegükben idegenül csellengő hősökről mesél, kiknek élete valamiért megrekedt, elszigeteltségükben azonban ezt alig érzékelik, nagyvonalú passzivitásban lebegnek a lét elviselhetetlen könnyűségében.

Sofia Coppola 1999-es debütáló filmjével, az Öngyilkos szüzekkel már kiforrott rendezőként mutatkozott be. A rendhagyó tinifilm a szigorú katolikus neveltetésben részesülő Lisbon lányok kollektív öngyilkosságának története, személyes vallomás a kamaszkorról és az ártatlanság elvesztéséről, az ábrándosnak legkevésbé sem mondható, szplínes hetvenes évek közegébe helyezve. Coppolának – az európai modernizmus iránti leplezetlen imádatától vezérelve – esze ágában sincs konkrét tényeket vagy kerek cselekményt tálalni, az angyali teremtmények meséjét több nézőponton, köztük négy kamaszfiú fürkésző tekintetén keresztül szűri meg, de egyik interpretációból sem jutunk tartalmi információhoz. Annál nagyobb hangsúlyt kapnak a hangulat-, illetve emlékképek, a csörgedező eseménysorok mögött megbúvó kedves fantazmagóriák. Az amerikai kamaszkor bájosan közhelyes – ifjúsági filmből véletlenül sem kihagyható – szituációi, mint a szalagavató, első szerelem, első csók és társai, valamint a kedvesen nosztalgikus légkör nem annyira az öngyilkosság tragédiáját, sokkal inkább a hirtelen felnőtté válás fájdalmasságát nyomatékosítja. Jóllehet Sofia Coppola sosem volt kertvárosi, pubertáló kissrác, keserédes mélázása mégis hiteles, mi több kifejezetten érzékletes.

Extrák: Előzetes és képgeléria.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9563