KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Mozgóképelemzés

Alapiskola

Novotny Katalin

Kovács András Bálint esszékötete nem hagyományos értelemben vett tankönyv, nem „szentírás”, hanem kompetenciafejlesztő könyv.

A műalkotás azért érték, mert felhívás” – a sartre-i gondolat Kovács András Bálint legújabb, Mozgóképelemzés című könyvének esetében is érvényes. A kötet a legalapvetőbb készségekre és ismeretekre fókuszál, elsősorban a látás, és a látottak hatásmechanizmusának megértésében igyekszik segíteni, pszichológiai magyarázatokkal támasztva alá a vizualitás mindennapos élményét. Az ilyen fajta könyv, – azaz amelyik nem lexikonszerűen, hanem folyamatos, összefüggő, esszészerű szövegben, közvetlen stílusban tárgyalja a mozgóképek alapszintű, de ugyanakkor modern ismereteit – lényegében hiányzik a filmes szakirodalomból.

De kinek is szól a felhívás? A célközönséget a bevezető szerint egyrészt (és főleg) – az általános és középiskolákban 2001 óta kötelező tantárgyként oktatott – mozgóképkultúra és médiaismeret tanárai képezik, akiknek többsége abból a generációból verbuválódott, amelyik alapvetően fogalmi, szövegközpontú kultúrán szocializálódott, és ugyanilyen környezetben is kénytelen tevékenykedni: az iskolában. Ennélfogva számukra – ha a filmtörténeti és lexikális ismeretek elsajátítása és továbbadása nem is –, a kép „olvasásának” készsége nehézséget okozhat. A leendő olvasótábor másik részét a film- és médiaszakos hallgatók jelentik, akiknél viszont épp ellenkező előjelű probléma jelentkezik, hiszen a képi információk óriási és rendezetlen áramlásában nőttek fel, így szükségük lehet egy a képernyő-labirintusból kivezető fonálra.

Ez a fonal változatos filmpéldákkal (többek közt Preminger, Clouzot, Ozu, Bresson, Godard, Lynch, Bergman, Tarantino filmjeiből) a képi látványtól a vágáson, a narráción keresztül a rendezői munkáig vezet, melyek közül az illesztéssel és a hanggal (sajnálatos, hogy pont a téma nagysága okán a filmzene háttérbe kényszerül) foglalkozó részek talán a legérdekesebbek. Ez az alfejezet azért is érdemes a kiemelésre, mert bár a hang a hatáselemek közül az egyik legfontosabb, mégis mostohagyermeke a filmelmélet-oktatásnak, amely – úgy tűnik – jórészt még mindig a némafilmek nagy művészteoretikusainak munkáira alapoz. A kötet végén mintaelemzések mutatnak példát a szintézisre négy elemzési stratégián (motívum-, műfaji, pszichoanalitikus és erkölcsi-politikai) keresztül. Két, akár a középiskolai diákok érdeklődésére is számot tartó alkotás az értelmezés tárgya: egy szerzőiség felé mutató műfajfilm, (Spike Lee: A belső ember 2006-ból), és egy műfajfilm felé tartó művészfilm (Michael Haneke: Rejtély című filmje 2005-ből, amely sokkal kevésbé sokkoló, mint a rendező eddigi munkái).

Kovács András Bálint Mozgóképelemzés című kötete nem hagyományos értelemben vett tankönyv, nem „szentírás”, hanem a mai pedagógiában gyakran használt kifejezéssel élve: kompetenciafejlesztő könyv, hiszen nem a mi a legfőbb kérdése, hanem a hogyan és a miért. A vizuális készség, ahogy minden más készség is, fejleszthető, alakítható, és ehhez ad – nem kész sémákat, újrahasznosítható recepteket, óravázlatokat, fogalomtárat –, hanem továbbgondolható lehetőségeket, amelyek segíthetnek tudatos nézővé válni, eljutni oda, hogy a cél ne a végső válasz, hanem a közben felmerülő kérdések megfogalmazása legyen. Ez ugyan nem feltétlenül szükséges az átlagos mozilátogató számára, viszont a mozgóképről tanulóknak és különösen az azt tanítóknak igen.


Palatinus Kiadó, 2009.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/12 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9992