KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Pokoli édenkert

Sepsi László

A Perfect Getaway – amerikai, 2009. Rendezte és írta: David Twohy. Kép: Mark Plummer. Zene: Boris Elkis. Szereplők: Steve Zahn (Cliff), Timothy Olyphant (Nick), Milla Jovovich (Cydney), Kiele Sanchez (Gina), Marley Shelton (Cleo). Gyártó: Davis Entertainment / Relativity Media / Rogue. Forgalmazó: Palace Pictures. Feliratos. 98 perc.

A betonbiztos B-szériában utazó David Twohy életművének eddigi csúcspontját az ezredfordulón érte el, amikor is a Pitch Black-kel útjára indította az azóta újabb játékfilmes, animációs és képregény-verziókkal bővült Riddick-franchise-t. Twohy az előzményénél jóval nagyobb költségvetésből készült A sötétség krónikája után – miközben az űrbéli pszichopata történeteiről sem vette le vigyázó tekintetét – a Pokoli édenkert egyötletes thrillerével tért vissza a nagyvászonra – az életművét a kilencvenes évek legeleje óta meghatározó fantasztikumtól ezáltal végleg eltávolodva.

A Pokoli édenkert látszólag az egzotikus helyszínen gyilkosok karmai közé kerülő turisták napjainkban felettébb divatos (Wolf Creek, Végzetes kitérő) történetsémáját használja, ám miután a csaknem egyórásra nyújtott expozíciót brutális erőszakjelenetek helyett átlátszó red herringek szabdalják, nyilvánvalóvá válik, hogy Twohy nem szándékozik átlépni a horrorfilm műfajába. A mézesheteiket Hawaii szigetén töltő párocska természetesen kapcsolatba kerül a környéken ténykedő sorozatgyilkosokkal, de nem abban a formában, ahogyan azt a Pokoli édenkert elsőre ígéri. A lagymatag kezdést teljesen átértelmező fordulat után Twohy is végre lendületbe jön: filmjén eluralkodik az a B-mozis báj – logikátlanágaival és abszurd aranyköpéseivel együtt – , ami az eddigi életművet is gyorsfogyasztásra alkalmassá tette, de mindez felettébb kevés ahhoz, hogy a Pokoli édenkertet a középszer fölé emelje. Ráadásképp az útikönyvek esztétikáját idéző képi világ sem képes azt a pluszt hozzátenni Twohy munkájához, ami például a Wolf Creekkel debütált Greg McLeannek sikerült az ausztrál tájjal: a szigetvilág látványa óhatatlanul szemet gyönyörködtető (legalább húsz percig), de ahogy az említett ügyetlen figyelemelterelő próbálkozások, ez sem lendíti túl a Pokoli édenkert első kétharmadát a kínos unalmon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10027