KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kádár

Pápai Zsolt

Kádár – magyar, 2009. Rendezte: Muszatics Péter. Kép: Horváth Mihály. Szereplők: Pók Attila, Berecz János, M. Kiss Sándor, Zinner Tibor, Valuch Tibor, Miszlivetz Ferenc, Huszár Tibor. Producer: Cirkó József. Gyártó: HCC Media Group / Pelagi Film / Magyar Média Műhely. 70 perc.

Aki Kádár Jánosról forgat, az óhatatlanul a magyar történelemről is beszél – de aki Kádárról akar filmet készíteni, annak nem csupán a magyar történelemről kellene mesélnie. Muszatics Péter dokumentumfilmje sikeresen és – már amennyire hetven percben ez egyáltalán lehetséges: – pontosan skicceli fel a XX. század második felének magyar történelmét, de közben keveset beszél a címben megnevezett személyről, azaz e személy személyiségéről. Történelmi gyorstalpalót kínál, de erről a sokarcú, a közéleti szerepvállalása mellett is folytonosan rejtőzködő, még mértékadó történészek – valamint pszichológusok, szociológusok – számára is talányos emberről keveset mond. Jellemző például, hogy Kádár gyermekkoráról alig néhány szó esik csupán a filmben, iskoláiról, műveltségéről még annyi sem.

A kulcs Kádár személyiségének és tetteinek a megértéséhez az a paradoxon lehetne, amit Huszár Tibor briliánsan fogalmaz meg a filmben – nevezetesen, hogy Kádár egyszerre volt a maga sorsának ura és kiszolgáltatottja –, azonban Muszatics nem ered ennek a paradoxonnak a nyomába. Pedig kiváló a filmben feltűnő tudósi gárda, rajtuk aztán tényleg semmi nem múlik: a minden megszólalásakor szuggesztív Huszár Tibor mellett szóhoz jut Zinner Tibor, M. Kiss Sándor, Valuch Tibor és Pók Attila is.

A film szerkezetével kapcsolatban problematikusnak tűnik az a megoldás, hogy a kronológiai rendben előadott és a történészek, szociológusok, egykori közéleti szereplők által kommentált események rendjét időnként Kádár elhíresült utolsó – zavaros mondatokkal teli – beszédéből származó idézetek szakítják meg, minden tét nélkül. Az archív anyagokat is szűkösen méri a film, ami azért is különös, mert ebben a témában – kis túlzással – valamennyi, az elmúlt fél évszázadban Magyarországon készült mozgókép használható lenne.

Muszatics Péter Kádár-filmje a XX. századi magyar történelemről minimális ismeretekkel bíró néző számára csak részleteiben lehet érdekes. Inkább külföldiek számára ajánlható, illetve olyan honfitársainknak, akik hiányoztak a középiskolai történelemórákról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10071