KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Minden kút Rómába vezet

Alföldi Nóra

When in Rome­ – amerikai, 2010. Rendezte: Mark Steven Johnson. Írta: David Diamond és David Weissman. Kép: John Bailey. Zene: Christopher Young. Szereplők: Kristen Bell (Beth), Josh Duhamel (Nick), Anjelica Huston (Celeste), Will Arnett (Antonio), Jon Heder (Lance). Gyártó: Touchstone Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Beth a New York-i Guggenheim kurátoraként munkamániában szenved, szingli és nem hisz a szerelemben, az ex-szel való beszélgetés közben némi uborka éktelenkedik a fogán. Ezzel ki is merültek a karakter ismertetőjegyei. Rómában húga esküvőjén találkozik Nick-kel, akinek legfőbb vonása, hogy profi futballjátékosként egyszer belécsapott a villám, azóta sportújságíró. Beth és Nick valamiért megkedvelik egymást, de a lánynak meg kell küzdenie négy, hirtelen felbukkanó hősszerelmessel (egy melegnek tűnő modellel, egy kolbász-mágnással, egy utcai bűvésszel és egy festővel), Beth ugyanis egy római kútban részegen pancsolva kihalászta a négy szerencsétlen szerencseérméjét és Gucci retiküljének mélyére rejtette.

Szerelem és mágia – csilingelő hívószavak ezek a női lélek számára, sajnálatos azonban, hogy a Minden kút Rómába vezet élvezeti értéke a heti horoszkóprovat végignyálazásának gyönyörét sem üti meg. A lehangoló szakmai rezüméval rendelkező alkotók (a Vén csontokért felelős David Weissman és David Diamond forgatókönyvírók, illetve a Daredevil-t és a Ghost Rider-t kiherélő Mark Steven Johnson) mintha csak szándékoltan hagyták volna a történet minden potenciálját kárba veszni. A közelmúlt New York-filmjeiből kimaradhatatlan, öntudatosan kocogó karakterek (lásd Angelica Huston mint kegyetlen főnökasszony á lá Az Ördög Pradát visel), semmibe vezető szituációk sorjáznak végig az egyébként is harmatos történeten, a cselekmény a második perc után úgy ül le, mint fáradt turista a spanyol lépcsőn, a gegek pedig nem egyszerűen félre mennek vagy ízléstelenek, hanem varázslatos és felettébb kínos módon láthatatlanok maradnak. A film eredeti címe bölcs mondásra utal: „ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak” – bár mi nem Rómában vagyunk, hüvelykujjunkat nyugodt szívvel fordíthatjuk a föld felé – Mark Steven Johnson filmje inkorrekt darab, számító romkom-rajongó kínzás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10220