KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ketten a hullámban

Pálos Máté

Deux de la vague – francia, 2010. Rendezte: Emmanuel Laurent. Írta: Antoine de Baecque. Kép: Nick de Pencier, Etienne de Grammont. Szereplők: Jean-Luc Godard, François Truffaut, Anna Karina, Claude Chabrol, Jean-Pierre Léaud. Gyártó: Films à Trois. Gyártó: Anjou Lafayette. Feliratos. 91 perc.

Zsúfolt filmklubok, botrányba fulladt cannes-i fesztivál, a filmarchívum igazgatójának leváltása ellen utcára vonuló fiatalok, fürdőruhában szappant reklámozó Anna Karina, befutott rendezőként nyíltan egymást ócsárló régi barátok. Noha a francia újhullám két meghatározó rendezője, Godard és Truffaut kapcsolatát taglaló egészestés dokumentumfilm nem versenyezhetne például a Mély torok mélyén vagy a Babák – Az első év mozgalmasságával (hogy két népszerű dokumentumfilmet említsünk a közelmúltból), a Ketten a hullámban témájában megvolt a lehetőség egy érdekfeszítő, esetleg tényfeltárás igényével készült mozgóképre.

Az csak a kisebbik baj, hogy Emmanuel Laurent műve ezekből egyet sem használ ki, mindössze megelégszik egy jobb könyvtárban pár óra alatt begyűjthető információk felolvasásával, a két rendező filmjeinek iskolás egymás mellé helyezésére felfűzve. Az igazi probléma, hogy Laurent már témájának körülhatárolásánál hibát vét, hiszen filmje sokkal inkább szól Jean-Pierre Léaud színészi perszónájáról, mint a két rendező barátságáról vagy a francia újhullám jelentőségéről, ráadásul kevés érdekes momentumát is a gyerek Léaud-t szerepeltető archív felvételeknek köszönheti. Ennél kínosabb koncepcionális hiba, hogy a sok egymásba áttűnő fekete-fehér fénykép ellensúlyozására a Ketten a hullámban mind gyakrabban elidőz Isild Le Besco, a fiatal francia színésznő és rendező néma arcán, miközben párizsi parkokban lófrál, vagy régi Cahiers du Cinemákat lapozgat elmerengve. Díszletként szerepeltetése arról a nehezen hihető tényről árulkodik, hogy Laurent-nek sem a francia újhullámról, sem a modernizmusról, sem a két rendező által képviselt szellemiségről nincs semmi mondanivalója.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10676