KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karácsony Artúr

Fekete Tamás

Arthur Christmas – amerikai, 2011. Rendezte: Sarah Smith. Írta: Peter Baynham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animations / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

Az 1972-ben alapított bristoli székhelyű Aardman stúdió elsősorban a Wallace és Gromit-kisfilmeknek, illetve a két figurát 2005-ben egész estés gyurmafilmbe hajszoló Elvetemült veteménylénynek köszönheti ismertségét. Öt éve, nem sokkal az Elvitte a víz bemutatója előtt jelentették be, hogy a DreamWorks-szel kötött megállapodást – melynek keretében a fenti alkotások mellett többek között a 2000-ben bemutatott Csibefutam is készült – nem újítják meg; így a Karácsony Artúr már a Sonyval közösen készült – egyben egy új fejezet első állomásaként is kijelölve azt az utat, melyet az Aardman követni kíván.

A Karácsony Artúr egyetlen éjszaka, december 24.-én játszódik: noha a Télapó és csapata szokásos akciói ezúttal is sikeresen teljesülnek, némi hiba csúszik a rendszerbe, és egyetlen ajándék nem ér el a címzettjéhez. A Mikulás kisebbik fia, az Északi-sarkra címzett levelek lelkiismeretes szelektálója és válaszolója azonban nem nyugszik bele a statisztikailag elhanyagolható nagyságrendű tévedésbe, és úgy dönt, ha mások nem vállalják, maga kézbesíti ki a vágyott biciklit.

A Télapó munkájának és magánéletének témája nem új keletű – különös módon azonban előbb jelent meg élőszereplős filmben, mint animációban. A Vasembert is jegyző Jon Favreau rendezésében készült Mi a manó főszereplője egy tévedésből az Északi-sarkra került, majd apja keresésére New Yorkba érkezett felnőtt-testbe bújt gyerek, míg a Télbratyó már egyenesen a mellőzött, megkeseredett és cinikus idősebb testvért tesz főhőssé. A Karácsony Artúr jóval szelídebb hangvételt üt meg, valódi antagonistát nem is használva hagyományosnak is tekinthető kalandfilmes narratívát használ, melyben Artúrnak (és nagyapjának) több ezer mérföldet kell megtennie, legyőzve az időt, a távolságot és a kíváncsi tekinteteket. Ennek megfelelően pedig a végkifejlet sem lehet más, mint a boldogság kötelező érvényű elnyerése, kinek-kinek habitusa és érdeklődési köre szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10907