KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hortobágy

Czirják Pál

Magyar, 1936. Rendezte: Georg Höllering. Szereplők: Cinege János, Cinege Jánosné, Kányási István, Szincsák Margit. 82 perc. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet.

Ritka esemény a hazai dvd-kiadásban, amikor egy 1945 előtti alkotás felújítva, gondosan összeállított háttéranyagok kíséretében lát napvilágot. Georg Höllering most megjelentetett Hortobágya a Filmintézet gondozásában ilyen kivételes darab. Felújított kép és hang alatt ezúttal természetesen nem tökéletesen megtisztított, steril képet és stúdióminőségű, többcsatornás hangsávot kell érteni, inkább annak a filmélménynek a helyreállítását, amelyben a korabeli nézőnek lehetett része. Itt persze rögtön pontosítanunk kell. A harmincas évek magyarországi mozilátogatója ugyanis nem egészen ezzel a művel találkozott, mivel azt a cenzúra csak jelentős csonkításokkal engedte vetíteni. Nyugat-Európában viszont a teljes változat került a közönség elé, majd évtizedekkel később ebből küldött egy kópiát a Magyar Filmarchívumnak is maga a rendező. És szerencsére ezt a verziót tartalmazza a jelen kiadvány.

Több szempontból is egyedülálló mű a Hortobágy. Osztrák születésű rendezője úgy érkezett kamerájával az Alföldre, hogy egyáltalán nem beszélt magyarul, mégis hitelesebben jelenítette meg a tájban élő ember mindennapjait, mint a korszak sok más munkája. A harmincas évek magyar filmjét úgyszólván érintetlenül hagyta az irodalomban ekkortájt kibontakozó – a vidék felfedezésének igényét megfogalmazó és a parasztság felé szociografikus érdeklődéssel forduló – népi mozgalom, Hölleringet azonban mintha éppen ez ihlette volna meg.

Különleges volt az a munkamódszer is, amellyel a rendező választott témáját megközelítette. Két éven keresztül, több fázisban forgatta le filmjét. Először jó ideig néprajzi és természeti felvételeket készített, és csak ezt követően érezte szükségét annak, hogy valamiféle történetre fűzze fel a megörökített motívumokat. Ekkor kérte fel Móricz Zsigmondot a cselekmény alapjául szolgáló elbeszélés megírására, majd vette fel végül az ily módon kitalált jeleneteket. Rendhagyó megoldásnak számított továbbá, hogy Höllering hivatásos színészek helyett amatőrökre bízta a figurák megformálását. Az amatőr szereplők alakításának darabossága persze egyfelől zavaró is lehet; másfelől azonban például Móriczot éppen ez a rendezői elképzelés állította a produkció mellé.

Hölleringet az alföldi táj és a csikósok életformája iránti rajongása, valamint a dokumentarizmus korai példáinak – mindenekelőtt Flaherty Nanukjának (1922) – tisztelete vezette. Alkotásában a pusztai ember életének eseményeit a természet körforgásának állomásai – születés és halál képei – keretezik. Éppen e holisztikus szemlélete és a paraszti élet elkötelezett ábrázolása miatt válhatott a Hortobágy később hivatkozási alappá Szőts István számára.

Extrák: Georg Höllering és a Hortobágy – Szekfű András és Fazekas Eszter beszélgetése; Andrew Hoellering emlékezik; angol és német felirat a filmhez és az extrákhoz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/12 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11670