KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oculus

Varga Zoltán

Oculus – amerikai, 2013. Rendezte: Mike Flanagan. Írta: Mike Flanagan, Jeff Howard. Kép: Michael Fimognari. Zene: the Newton Brothers. Szereplők: Karen Gillan (Kaylie), Brenton Thwaites (Tim), Katee Sackhoff (Marie), Rory Cochrane (Alan). Gyártó: Relativity Media / Intrepid Pictures. Forgalmazó: JIL Kft. Feliratos. 103p

 

A tükör mindig is megkülönböztetett figyelemben részesült a fantasztikumban, kivált a horrorfilmek használják előszeretettel; leginkább mint egy másik dimenzióra nyíló kapu, szellemeket s démonokat megmutató felület kapott szerepet, nem is beszélve a tükrökben villanásnyi időre feltűnő fantomok okozta sokkhatásról (a Dead of Night brit klasszikusától kezdve). Most elérkezett a műfaj történetében az a pillanat, amikor maga a tükör avanzsál főrémmé: nem a szörnyvilág tartozéka immár, hanem a legfőbb ártó lény, ami (aki?) évszázadok óta romlást s pusztulást hoz birtokosaira, őrületbe kergetve őket, hagymázas víziókkal bizonytalanítva el valóság és képzelgés határvonalait.

A nagymúltú motívum újszerű használata tehát ígéretes, a kiváló James Wan-horrorok (Insidious, Démonok között) nyomdokain haladó Oculus azonban felemás módon felel meg várakozásainknak. Előnyt élveznek az elkoptatott klisék: a kelleténél jóval többször tűnnek föl világító szemű, semmiből előbukkanó kísértetfigurák, a tükör pedig a cselekmény előrehaladtával mintha háttérbe szorulna. Ugyancsak ront az összképen a filmet eluraló cikázás a múlt és a jelen idősíkja között, amit a valóság és a hallucinációk összemosódása tetéz; ezek ugyan eredményeznek emlékezetes momentumokat – az almába harapás jelenete nehezen lesz feledhető –, a szorongáskeltő misztikum helyett inkább a nézői zavart fokozzák. Addig azonban, amíg nagyon éles az ellentét a tükör rejtélyét felfedni igyekvő és traumatikus gyerekkorukat értelmezni próbáló testvérpár tagjai között a magyarázat mibenlétéről, a sejtetésre és kétértelműségekre alapozott feszültségépítés is működik. A főrém mellett elsősorban ettől érdekes az Oculus: a megfigyelés kényszere, a nézés aktusa, a látvány értelmezése és az elkeseredett magyarázatkeresés a műfaj alapelemeire is nyomatékosan és ügyesen reflektálnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11764