KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

The Expendables - A feláldozhatók 3.

Kránicz Bence

The Expendables 3 – amerikai, 2014. Rendezte: Patrick Hughes. Írta: Katrin Benedikt, Dave Callaham és Creighton Rothenberger. Kép: Peter Menzies Jr. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Sylvester Stallone (Ross), Jason Statham (Lee), Antonio Banderas (Galgo), Mel Gibson (Stonebanks), Wesley Snipes (Doc). Gyártó: Nu Images / Millenium Films. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 126 perc.

 

Maradt-e még talonban a nyugdíjkorhatár felé közelítő, ám továbbra is hadra fogható akciósztár Hollywoodban? Kivel lehetne bővíteni a feláldozhatók nosztalgikus múltidézésre és tét nélküli szórakoztatásra felesküdött különítményét? Ezek a menetrend szerint, kétévente érkező Expendables-filmek fő kérdései, mivel Sylvester Stallone egyelőre a folyamatos bővülésben látja az immár trilógiává terebélyesedő sorozat túlélésének kulcsát. Az új igazolások (a kissé idétlenül bohóckodó Banderas kivételével) jól illenek a csapatba, ráadásként magánéleti viszontagságaik is terítékre kerülnek, Snipes adócsalásától a számkivetetté váló Gibson fájdalmaiig – Stallone afféle szakszervezeti vezetőként kínálja a jóvátétel lehetőségét mindazoknak, akik hibáztak.

Hogy kidomborítsák a veterán hősök erényeit, az alkotók néhány talpraesett fiatalt is csatasorba állítanak, akiknek persze van mit tanulniuk ravaszság és alkalmazkodó-készség terén. Az új szereplők egymás sarkát tapossák, ennek ellenére a film nem tűnik zsúfoltabbnak az előzményeknél. Komoly fegyvertény, hogy sem a nélkülözhetetlen ős-bandatagok, sem a bizonyítani kész újoncok nem tűnnek feleslegesnek, a forgatókönyv ezzel elkerüli A feláldozhatókhoz hasonló ensemble-filmek legnagyobb veszélyét. Ami marad, az kétórányi magas fordulatszámon pörgő örömmozi, a széria legemlékezetesebb fináléjával. Azonban nagyon úgy tűnik, hogy a bosszúálló és/vagy túszszabadító küldetésekre épülő narratívában nem maradt több lehetőség. Hiába egyértelmű, hogy a pár mondatra feltűnő kiválóságok helyzetbe hozásához bármilyen alibitörténet megteszi, az előkészítés alatt álló negyedik részben mégis illene változtatni a végképp elhasznált sémán. Erre pedig nem sok esély mutatkozik, amíg Stallone receptje kimerül annyiban, hogy egyre több karaktert mozgat egyre monumentálisabb akciószekvenciákban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11766