KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bérhaverok

Huber Zoltán

The Wedding Ringer – amerikai, 2015. Rendezte: Jeremy Garelick. Írta: Jay Lavender. Kép: Brad Lipson. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Kevin Hart (Jimmy), Josh Gad (Doug), Affion Crockett (Reggie), Kaley Cuoco (Gretchen). Gyártó: Miramax / LStar Capital / Screen Gems. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált 101 perc.

Ahogy a fiatalság társadalmilag elfogadott felső korhatára fokozatosan kitolódik, úgy változnak a felnőtté válás szimbolikus beavatási rítusai. Az álomgyári komédiák érzékenyen követik a trendeket, az érettségi bankettek és kerek szülinapok mellett mostanság az esküvőből faragnak életszakasz-záró erőpróbákat. A szigorú menetrendet követő eseményre készülni kell, a buktatók leküzdésével hőseink a hagyományos értékek fontosságára bukkannak és boldogan tagozódnak be a közösség üdvözítően szabályos rendjébe. A násznagy könnyfakasztó beszéde központi eleme e törzsi szertartásnak, a nagybetűs életbe a barátok támogatása nélkül nem léphet át a jelölt. Akinek pedig egyetlen igaz cimborája sincsen, az kénytelen felbérelni néhányat.

A pénzért vásárolt esküvői haver ötlete tulajdonképp a Micsoda nő! sajátos parafrázisa. Magányos vőlegényünk és a szívélyességét prostituáló profi között szerelem helyett igaz barátság szövődik, mely a megváltást jelenti számukra. A túlsúlyos fehér és a nagydumás fekete férfi a hozzájuk csapódó lúzerekkel bizarr dacszövetségre lépve végül nemet mond a WASP-menyasszony képviselte merev és felszínes életmodellre. A film így akár a hagyományos család-ideál frappáns kritikájaként is működhetne, a maró szatíra sajnos elmarad.Pedig alkotóink néha egészen ígéretes irányokba indulnak. A nonkonform felhangok mellett a küldetés-mozik és szélhámosfilmek elemei is felderengenek. Mindez azonban kevés az üdvösséghez, a jópofa mozis utalásokat leszámítva inkább kiszámítható biztonsági játékot kapunk. A sztori és a figurák elnagyoltak, a két lábon járó sztereotípiákkal nehéz hatásos poénokat puffogtatni. Maradnak hát az öncélú, buta fizikai gegek, a kötelező pofára esések. Hősünk péniszét leharapja egy kutya és a nagymama is felgyullad, a másodkategóriás futószalag-produkciók gettójából végül nem sikerül kitörni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12155