KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A (sz)ex az oka mindennek

Huber Zoltán


Sleeping with Other People – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Leslye Headland. Kép: Ben Kutchins. Szereplők: Alison Brie (Lainey), Jason Sudeikis (Jake), Natasha Lyonne (Kara), Amanda Peet (Paula). Gyártó: IM Global / Sidney Kimmel Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 103 perc.

A szex és a szerelem az amerikai fősodor romantikus komédiáiban újabban egymást kizáró, oximoron jelenségként bukkannak fel. Hőseink egymásra találásához mostanság a testi vágyak legyőzésén keresztül vezet az út. A szabados nemi élet mintha valami kóros állapot lenne, míg a gyógyulás egyetlen lehetőségét a monogám párkapcsolat utópiája jelenti. A honi forgalmazó a hajmeresztő magyarítással akaratlanul is a lényegre tapintott: a friss műfaji darabok többségében tényleg a szex az oka mindennek. Ennél mélyebbre fúrni és e közhelyes tételmondat mögé pillantani viszont csak a legritkább esetben sikerül.

Független finanszírozás és egy női író-rendező a kamera mögött. Ha nem vétené el lépten-nyomon a ritmust, a szex, szerelem, gyengédség laza ütköztetéséből a Schumer-Apatow együttműködés testvérmozija is kisülhetne. A Lánybúcsút jegyző Leslye Headland ezúttal sem képes felülemelkedni a lazának szánt, ám többségében inkább kínos és erőltetett vicceken és szituációkon. A figuráknak szinte mindenről „az” jut az eszükbe, a jellemző vonások és személyes drámák így szépen elsikkadnak, a néző pedig nem nagyon tud azonosulni senkivel. Az egykori partnerétől elszakadni képtelen nő és a szexfüggő férfi kölcsönös testi tilalomból szárba szökkenő románca súlytalan marad.

Headland a hőseiről, a párkapcsolatokról és a nemek közötti viszonyrendszer változásairól sem képes semmi érdekfeszítőt mondani. Az igyekezet egyértelműen érezhető, a szatirikus és felszabadultnak szánt hangvétel önmagában mégsem helyettesítheti az élethű karaktereket. A színészekre ellenben nem lehet panasz, a remek epizodisták mellett a főszerepekre is sikerült egy izgalmas párost találni. Alison Brie tehetséges színésznő, Jason Sudeikis pedig akkor is vicces, ha csak néz maga elé. Nagyrészt rajtuk múlik, hogy minden hiányossága ellenére nem nagyon lehet haragudni a filmre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/10 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12429