KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Életben maradtak

Fáber András

 

Középkorú, „sokat élt”, gyűrött férfiarc beszél, feje körül a spotfényben gomolyog a cigarettafüst. Már első pillantásra látható: a film készítői nem sokat vacakoltak holmi modernkedéssel – igaz, nem is próbálják megtéveszteni a mozinézőt. Hagyományos eszközökkel építkező, hagyományos felfogásban megcsinált kalandfilmet látunk. Alapja úgynevezett igaz történet, vagyis divatszóval „non-fiction”, nem kitaláció. E műfaj divatja fellendülésének idején, a hetvenes években nálunk is nagy siker volt az Európa Zsebkönyvek sorozatában Piers Paul Read idegborzoló dokumentumregénye, mely egy néhány évvel korábban valóban megtörtént esetet dolgozott fel az akkoriban uralkodó korstílusnak megfelelő ál-szenvtelenséggel. A műfajt a hatvanas évek közepén Truman Capote találta föl (Hidegvérrel), tüzénél több jeles író sütögette pecsenyéjét (Mailer: A hóhér dala, stb.). A pecsenyesütögetés Read könyvében – és a belőle készült filmen is – szó szerint értendő, mint rögtön (illetve ha beülünk hozzá a moziba) látni fogjuk. Egy, a filmben meg nem nevezett latin-amerikai országból egy repülőgép az Andok hegyláncain át Chilébe tart, a fedélzetén mintegy ötven utassal. A zord időjárási viszonyok közt, a pilóták emberi hibája folytán a gép kényszerleszállást hajt végre a hófödte csúcsok magasában. Az utasok egy része azonnal meghal, más részük később, az átélt viszontagságok következtében veszti életét, mintegy tizenhatan azonban sikeresen áttelelnek, és megmenekednek. Úgy, hogy áthágnak egy nagy társadalmi tabut: elhalt társaik húsával táplálkoznak. A filmkészítők megóvják a nézőt az emberevés során feltehetőleg felmerülő etikai vagy pszichikai bonyodalmaktól, melyek nem ábrázoltatnak. Barátságosan serceg hát az éles napfényben sülő emberhús; a gyengébb idegzetűek ne nézzenek oda.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1314