KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csillagember

Varga Zoltán

Starman – amerikai, 1984. Rendezte: John Carpenter. Szereplők: Jeff Bridges, Karen Allen, Charles Martin Smith. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

Sok szempontból kilóg John Carpenter életművéből a spielbergi ihletettségről árulkodó Csillagember: az alien figuratípusának pozitív hangolása, a road movie-s cselekményépítés és legkivált az erőteljes érzelmi érintettség – vagyis a melodráma műfajának aktualizálása – nem olyan jegyek, amelyeket a Halloween és A Dolog alkotójához szokás kötni. Mégis megvan a helye a rendezői életműben: a Csillagember bevallottan a kezdetben rendkívül elutasítóan fogadott A Dolog antitézise, afféle „vezeklés” annak nihilista borzalomvíziójáért – az ártó idegent jóindulatú látogató cseréli le, a test szétmállása helyett a test újjáalakulása és gyógyulása a szenzáció, s az apokalipszis képzetét messianisztikus felhangok váltják fel. Az idegen szemszögébe helyezkedő képsorok az expozícióban ugyanakkor összhangban vannak a szubjektív felvételek iránt mutatott carpenteri érdeklődéssel.

A Csillagember gyújtópontjában az ember és az idegen között bontakozó kapcsolat áll, a kezdeti félelemtől és kommunikációs nehézségektől a távolság leküzdéséig, a testi és lelki értelemben egyaránt lejátszódó egymásra találásig. Carpenter filmjének számos eleme idézi a pozitív alien-ábrázolás kidolgozásában kulcsfontosságú Spielberg-opuszokat (Harmadik típusú találkozások, E.T.), történetének egyik alapmozzanata azonban más – spirituálisabb – távlatok felé nyit. A címszereplő ugyanis egy nemrég megözvegyült fiatalasszony társaságában utazik, s néhai kedvesének testét ölti magára – ez az egyszerre bizarr és szívszorító szituáció nem csupán ember és alien kapcsolatáról vagy a távoli bolygók titkairól, de élet és halál kérdéseiről is elmélkedésre késztet. Bár a főszereplők közül az idegent madárszerű mozgással és bájos naivitással megformáló Jeff Bridgest méltatták inkább (s terjesztették fel Oscar-díjra), a melankolikus Jennyt alakító Karen Allené sem kisebb színművészi bravúr, sőt. A finálét – az elkerülhetetlen búcsú nagyjelenetét – a kék-piros fények és Jack Nitzsche éteri kísérőzenéje mellett mindenekelőtt Karen Allen arcának közelképe teszi lúdbőröztetően széppé.

Extrák: Audiokommentár John Carpenter és Jeff Bridges közreműködésével; werkfilm; az All I Have To Do Is Dream című dal Karen Allen és Jeff Bridges által énekelt, a filmben is elhangzó változatának klipje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13244