KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Stratton

Huber Zoltán

Stratton – brit, 2017. Rendezte: Simon West. Írta: Duncan Falconer regényeiből Warren Davis. Kép: Felix Wiedemann. Zene: Nathaniel Méchaly. Szereplők: Dominic Cooper (Stratton), Gemma Chan (Aggy), Austin Stowell (Hank), Tyler Hoelchlin (Marty). Gyártó: GFM Films. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 94 perc.

 

Bár az akciófilm hagyományos mintázatú egyedei lassan teljesen kiszorulnak a multiplexek kondícionált levegőjű élőhelyeiről, az ősrégi paneleket a műfaji evolúció egyelőre csak az első ligában szelektálta ki. A hatalmasra hízó franchise-univerzumok, adaptív hibridek és tarka metairóniák ugyan a második vonalba is lehatoltak, ám ott még békésen megférnek a zsáner klasszikus felépítésű darabjaival. A B-kategóriában mintha létezne egy olyan alternatív idősík is, ahol örökké 1989-et írunk. Jöhetnek az újabb platformok, trendek és divatok, a vintázs akciófilmek meglepően kitartó rajongótábora itt mindig találhat magának prédát, ha egy jól bevált robbanós-verekedős-üldözős attrakcióra éhezik.

Bajtársát elveszítő őrnagy, biofegyvert meglovasító ellenfél, árulások és egyre hevesebb párbajok – ha a Strattonban nem tűnnének fel drónok, laptopok és mobilok, a szigorúan kilencven perces hajsza végén automatikusan visszacsévélnénk a nem létező szalagot. Egy tökéletesebb világban persze az egykori brit kommandós regényciklusából átemelt hős bőrében a fiatal Seagal gépfegyverezné le az ex-titkosügynök orosz gonoszt, akit persze Dolph Lundgren alakítana. Ezt leszámítva nem lehet ok a panaszra, mert szinte minden pontosan olyan, mintha a téka második polcáról akadt volna a kezünkbe a film katonásan vonzó tokja. A rendező Simon West rutinosan mozog a terepen, a Con Air és a Tomb Raider után különféle Statham-produkciókat és a Feláldozhatók második felvonását is ő vezényelte le. Ki tudja, ha Henry Cavill nem száll ki a forgatás előtt és egy kicsit is izgalmas forgatókönyvet kap, West talán képes lett volna tartani az életmű eddigi színvonalát. A stáb a kötelező színvonalat persze most is hozza, a látottakat mégis csak azok tudják értékelni, akik a természetes műfaji szelekció áramvonalas túlélői helyett inkább a rezervátumok eltunyult élővilágában szeretnek gyönyörködni.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13323