KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A bátrak háborúja

Kovács Patrik

USS Indianapolis: Men of Courage – amerikai, 2016. Rendezte: Mario Van Peebles. Szereplők: Nicolas Cage, Tom Sizemore, Thomas Jane. Forgalmazó: Bontonfilm. 128 perc.

 

Az amerikai haditengerészet nehézcirkálóját, a USS Indianapolist – mely Truman elnök titkos parancsát teljesítve az első éles bevetésre szánt atombomba alkatrészeit szállította Tinian csendes-óceáni szigetére – 1945 nyarán elsüllyesztette egy japán tengeralattjáró. Az áldozatok napokon át hánykolódtak a nyílt tengeren, s nem csupán a növekvő víz- és élelemhiánnyal kellett dacolniuk, de a mélyben emberhúsra éhes cápák garmadája várta őket. Az 1200 fős legénység csupán negyede élte túl a vérfagyasztó tortúrát. Mario Van Peebles A bátrak háborúja című darabja a hírhedt katasztrófa mozgóképes mementója kíván lenni, és bár témaválasztása súlyos, sőt némiképp még eredeti is – a tragédiát mindössze egyetlen tévéfilm dolgozta fel negyedszázaddal ezelőtt –, az anyagkezelésről mindez már korántsem mondható el.

Sajnos a rendező képtelen ésszerűsíteni a sok helyütt túlírt, s egyébiránt is obskúrus forgatókönyvet: A bátrak háborúja unalmas B-movie, melynek cselekménye ólomlábakon halad előre még annak ellenére is, hogy a műfaji orientáció legalább háromszor térül el a kétórás játékidő során. Filmünk kezdetben szívszaggató melodráma és háborús akciófilm kevercse, hogy középtájon enyhe horrorral fűszerezett túlélőthriller váljék belőle, a zárlat pedig velős bírósági drámába forduljon. Van Peebles hatástechnikai szempontból is kudarcokat halmoz: az akciójeleneteket a nyers, félkész CGI-technika teszi hamissá, míg a cápatámadások hevenyészve építgetett feszültségét a gépiesen ismétlődő, ezért teljesen izgalommentes sokkeffektek döntik romba. A mozi szakajtónyi karakterrel zsonglőrködik, de egyikben sincs lehetőség mélyre ásni, viszont nem marad el a Michael Bay Pearl Harborjából kölcsönzött, kliséktől hemzsegő szerelmi háromszög-helyzet. A dramaturgia súlypontozása is egyenetlen, ami egyebek mellett azért is probléma, mert McVay kapitány (Nicolas Cage) peréből kellő figyelemmel igazán érdekfeszítő aspektust lehetett volna formálni. Az alkotók bizonyára arra alapoztak, hogy az Indianapolis-eset kollektív emlékezetbeli beágyazottsága viszonylag nagy, és a kiváló alaptéma majd szárnyakat ad a produkciónak. Tévedtek. Aki az események valóban minőségi játékfilmes reprezentációjára kíváncsi, az továbbra sem tehet egyebet, minthogy újranézni Spielberg klasszikusának, A cápának hátborzongatóan zseniális csúcsjelenetét, melyben a veterán matróz, Quint (Robert Shaw) eleveníti fel a szomorú sorsú hadihajó históriáját.

Extrák: Nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13725