KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A gonosz lady

Gáti Péter

 

Michael Winner nálunk is forgalmazott kommersz filmjeinek szinte mindegyike akciódús krimi (Bosszúvágy, A nagy álom, Tűzharc). Ami a stílus hasonlóságán kívül mélyebben összekapcsolja ezeket a műveket, az a rendező megkülönböztetett érdeklődése a bűn mibenléte iránt. A gonosz Lady című munkája – mely Lady Skelton 17. századi angol nemes hölgy botrányosan kalandos, titokzatos életének regényben is megörökített, és 1945-ben egyszer már filmre vitt krónikája – stílusában elüt ugyan a rendező korábbi filmjeitől, de a bűn természetrajzának vizsgálata változatlanul vezérmotívum maradt. Furcsa és ellentmondásos alkotással ismerkedhetünk meg. Michael Winner szándéka ellenére, filmje kiegészítő elemnek szánt alkotórészei – korrajz, helyszínek, díszletek, jelmezek – válnak fontossá,

erős és értékes tartópillérekké, miközben a lényeg, a nagybetűs Bűn körüli vizsgálódás – mivel művészileg számottevő eredményt nem hoz – veszít jelentőségéből, elmosódott mellékmotívummá sorvad.

Elkábítja a nézőt a 17. század Angliájának precízen korhű, barokkosán túlburjánzó pompával visszaálmodott eredetisége. A stilizáció magasiskolájának lehetünk tanúi a paloták, a külső és belső helyszínek, az egész korszak illúzióteli, túlcsorduló szépségű megjelenítésekor. Jack Cardiff operatőr művészi érzékenysége a hangulatok és a környezet egységes látvánnyá komponálásában bámulatra méltó. Winnert a dramaturgiában eddig is bizonyított tehetsége most sem hagyja cserben, a cselekményvezetés váratlan fordulatai végig biztosítják a történet dinamizmusát.

Csupán annak hiteles és motivált bemutatása hiányzik ebből az egyébként míves filmből, hogy a Faye Dunaway megformálta ördögi gonosz asszony az unalmon kívül mitől válik útszéli rablóvá, saját társadalmi rendje esküdt ellenségévé? Bonnie és Clyde 17. századi előtörténete nem tudott túlnőni önmagán, mert az erőszak és bűnözés társadalmi összefüggéseinek vállalt felkutatásával adósunk maradt. John Gielgud, Alan Bates és a népes szereplőgárda többi tagja egyaránt tudása legjavát adja. Michael Winner ebben az alkotásában is a szakma kiváló mesteremberének bizonyul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/09 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6337