KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fábri Zoltán

A Rio de la Plata mentén

Jancsó Miklós

Harminc évvel ezelőtt Hámori Ottó, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós képviselte a magyar filmet az argentin fesztiválon, Buenos Airesben.

Elmúlt éjfél. Kopogtak.

– Tessék.

Oszi jött be, kinyitotta az ablakot.

Sütött a hold. Tengernek láttuk a folyót. Eltűnt a túlsó part.

A torkolat se volt messze.

A szállodát úgy építették, hogy az Atlantit is látni lehessen. A szerencsésebbek ablaka arra nyílott. Az enyém nem.

Oszi nehezen szedte a levegőt. Hörgött, sápadt volt. Félt?

– A vízen jár – mondta.

– Hülyéskedsz? Jézus szokott a vízen járni.

– Esküszöm, hogy láttam. Láttam ezzel a két szememmel.

A vízen nem volt semmi.

Mégis, mintha a távolban lebegett volna valami. Fehér pont. Vitorla?

– A fehér szmoking van rajta.

A Háfilm fehér és színes szmokingokat béreltetett nekünk. „Dél-Amerikába nem utazik az ember nyári szmokingok nélkül.” (Egyszer vettük fel, azt hitték, mi vagyunk a tánczenekar.)

– Nyugodj meg – mondtam. – Igyál egy kortyot.

Teletöltötte a vizespoharat. Bírta. Nagydarab fiú volt.

Kiment.

 

*

 

Hivatásos utunk privilégium volt, meg jutalom, meg buli, meg minden.

Meg szerencse.

A következő holdtöltén a Szajnát láttuk az ablakból.

És akkor én is megláttam.

Ment a vízen.

Kiálltunk a folyosóra. Megvártuk.

Mezítláb volt. A szőnyegen még kora reggel is ott voltak a víznyomok. A fehér szmoking alatt nem hordott inget.

Mosolygott. Nem volt se zavart, se sértődött.

– Ha holnap tiszta lesz az éjszaka, ti is jöhettek.

Oszi röhögött. Legyintett. Kiitta a vizespoharat. Színültig volt Jim Beannel. Becsapta maga mögött az ajtót.

Ő meg rátette a kezemre a fejét.

A szentképek Jézusától látta?

 

*

 

Egyszer levitt a Dunára.

A Lánchíd és a Sziget között jártunk a vízen. Némán.

Aztán a Hold felhőbe bújt.

Hazamentünk.

Azóta le-leszaladok a Duna vizére. Egyszer-kétszer a Szabóval meg a Makk-kal. Néha hárman együtt. Hordjuk a fehér szmokingot.

Ilyenkor ott megy előttünk Fábri.

Meg Radványi. Meg Máriássy. Fábri van közelebb.

 

 

In memoriam Fábri Zoltán

1994. augusztus


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=763