KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maradj!

Köves Gábor

Stay – amerikai, 2005. Rendezte: Marc Forster. Írta: David Benioff. Fényképezte: Roberto Schaefer. Zene: Asche & Spencer. Szereplők: Ewan McGregor (Sam Foster), Ryan Gosling (Henry Letham), Naomi Watts (Lila Culpepper), Bob Hoskins (Leon). Gyártó: 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 103 perc.

 

A pszichológus és a beteg senki másra nem tartozó, zárt ajtók mögött zajló kapcsolata éppúgy hálás terepe a kukkolásnak, mint a gyóntatófülkék vagy a bírósági tárgyalótermek egy-egy thriller kedvéért bekamerázott terei. Innen, mármint a rendelőből indulunk most is: fiatal szaktekintély (Ewan McGregor) veszi át a rejtélyes okokból megüresedett egyetemi praxist, a zavart lelkű egyetemisták rutinesetei helyett azonban rögtön egy nehézsúlyú beteg szakad a nyakába, s osztja meg hősünkkel igen határozott öngyilkossági terveit. A festőnek készülő fiatalember nem tréfál, mint ahogy a forgatókönyvíró sem, aki egyre rejtélyesebb fordulatokkal – igaznak bizonyuló jövendölésekkel, egymásnak ellentmondó tényekkel, s józan ésszel felfoghatatlan jelenségekkel – bizonytalanítja el mind a McGregor által alakított figurát, mind a nézők által alakított közönséget. A sokasodó kérdőjelek és a sejtelmesre vett beállítások mindinkább egy látomásos világot, mintsem valóságos eseményeket sejtetnek, a megoldás azonban, hogy e New Yorknak látszó tájat, s annak valósnak látszó lakóit kinek a szemüvegén keresztül is látjuk tulajdonképpen, mint sokszor alkalmazott dramaturgiai csavar a fináléra marad. Arra nézvést, hogy ki is képzel kicsodát (a költő szavaival élve: Dsuang Dszi-e a lepkét, vagy éppen a lepke őt) bár megnyugtató választ kapunk, az egyértelmű megoldás kényszere azonban sokat ront ezen az egyébként profi módra kivitelezett thrilleren. A végkifejlett csattanójához költeni az előzményeket ismert módszer, ha nem is a legelegánsabb eljárás. Mindenesetre a rendező – a műfajokat ruha módjára váltogató Marc Forster – profi időhúzó, és amíg lehet, elodázza az igazságot, miszerint a Maradj! nem több szórakoztató szemfényvesztésnél.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8615