KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/június
• Zalán Vince: A tények nem beszélnek önmagukért A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmjeiről
• N. N.: A Balázs Béla Stúdió 1980-as filmográfiája
• Zsugán István: Mammon-tánc, magyar módra Fogadó az Örök Világossághoz
ESZMECSERE
• Faragó Vilmos: Boldogtalan film
ANIMÁCIÓ
• Sík Csaba: A légy szeme A Pannónia Stúdió rajzfilmjeiről
• Sváby Lajos: Donald Kacsa mosolya, Mona Lisa búja

• Pörös Géza: Az emberi kapcsolatok aszinkronitása Beszélgetés Kovács Andrással
• Gambetti Giacomo: „Párbaj a modern ridegséggel”
• Nemes Nagy Ágnes: Például a Baktérítő Sivatagi show
• Molnár Gál Péter: Koreo-mirákulum Mindhalálig zene
• Bikácsy Gergely: Minotaurusz gyermekei A fiú
• Koltai Ágnes: Az elnyűhetetlen kamaszkor A strand téli őre
• Bársony Éva: Kifosztott szeretők Csak a szerelem
• Csala Károly: Celluloid-kultúra Gondolatok egy kongresszus után
• Zilahi Judit: Az Oscar múltja és jelene
• Gregor Ulrich: A díjazottak évtizede
LÁTTUK MÉG
• Róna-Tas Ákos: Galileo Galilei
• Rózsa Zoltán: A királyi biztos szeretője
• Schéry András: Languszta reggelire
• Harmat György: Üzenet az űrből
• Sulykos Ilona: A végrehajtó
• Iván Gábor: A XX. század kalózai
• Szalai Anna Mária: Kamaszok
• Dániel Ferenc: Hét szeplő
• Loránd Gábor: Hét különleges megbízott
TELEVÍZÓ
• Bernáth László: Börtönrevű a képernyőn jegyzetek a Bűn című sorozatról
• Koltai Ágnes: Az emberek szeretnek várni valamire... Beszéljünk a sorozatokról
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Dalol a flotta
• Bikácsy Gergely: A besúgó
TELEVÍZÓ
• Zolczer János: Műholdról indul a harmadik műsor Televíziózás Pozsonyban
KÖNYV
• Kovács András Bálint: Jean-Luc Godard: Beveztés egy igazi filmtörténetbe
POSTA
• N. N.: Teta veleta

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A forrás

Pápai Zsolt

The Fountain – amerikai, 2005. Rendezte: Darren Aronofsky. Szereplők: Hugh Jackman, Rachel Weisz, Ellen Burstyn. Forgalmazó: InterCom. 93 perc.

 

Ha létezik ellentmondásos figurája a kortárs amerikai filmnek, akkor Darren Aronofsky az, és ha létezik ellentmondásos műve az ezredelőnek, akkor Aronofsky legutóbbi, tavaly bemutatott munkája az. A bő fél évtizedig készült A forrás grandiózus vállalkozás, három szorosan összekapcsolódó – és váltakozva mutatott – epizódja mintegy ezer évet fog át. A történet az örök élet, az Élet Fája utáni kutakodásról szól, ez a cél hajtja a XVI. századi konkvisztádort, a XXI. századi tudóst és a XXVI. századi asztronautát is.

A hívószavak: áhítat, elragadtatás. A forrás másfél órás New Age-reklámfilm, az újvajákosság katalógusa a maja kultúrából és a Bibliából – továbbá Carlos Castaneda és Terence McKenna tanításaiból – merítve. Körülbelül olyan tanulságos, mint egy agykontroll-tanfolyam vagy egy ufókonferencia („A halál a beteljesülés útja” – szól az egyik kulcsmondat, „A halál egy betegség” – hangzik a másik), mégis ellenállhatatlan vonzerővel bír.

Amennyire rafináltan közhelyes ez a neopogány Biblia, annyira izgalmas a dramaturgiája és – kivált – a kiállítása. A három történet cserepei hézagmentesen állnak össze a film végére, a képek pedig nagyon mutatósak. Darren Aronofsky már a fekete giccs iskolai szemléltető ábráját jelentő Rekviem egy álomért című opusával bizonyította, hogy zavarba ejtően tehetséges stiliszta, aki rendre kétségbeejtően üres lózungokat ereget. Nincs ez másként A forrásban sem, ahol a New Age-es maszlagot erős kubricki intenciót mutató látvány köríti. A fehér és az arany dominanciájára épülő kompozíciók egy varázslatos világot nyitnak ki, és igaz, hogy az űrbeli képek némelyike az ezoterikus könyvek dombornyomású borítóira emlékeztet, a látvány így is sokkoló. Aronofsky filmje az ezredelő igazi attrakciója; a képek külön érdekessége, hogy – a hírek szerint – a legtöbb a komputertechnika kerülésével készült, a látványtervező csapat mikrofotókat készített Petri-csészében lezajló kémiai reakciókról, és ezek felnagyításával teremtette meg a világűr arcát. Lehet, hogy ez csak kamu, de a film tényleg mellbevágó.

Extrák: A kimaradt jelenetekből összevágott rövidfilm arról, hogy Tom, a XXVI. századi asztronauta mint tengeti az űrhajójában meditálással és gombaültetvényének nevelgetésével (!) a hétköznapjait; egy helyenként pszichedelikussá formált, hosszabb werk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/11 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9186